149968. lajstromszámú szabadalom • Kettős igénybevételű elektromechanikus erőmérőfej

'Megjelent: 1963. március 3.1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG <r ^ Nemzetközi osztálv: G Ol 1 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYT UIVATAL 149.968 SZÁM ME—429. ALAPSZÁM Magyar osztály: 42 k 1—7 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Kettős igénybevételű elektromechanikus erőmérőfej Méréstechnikai Központi Kutató Laboratórium, Budapest Feltaláló: Kovács Sándor oki. gépészmérnök, A bejelentés napja: 1960. augusztus 5. A találmány tárgya kettős igénybevételű elekt­romechanikus erőimérőfej. A villamos elven dolgozó erőmérők általában hídkapcsolatban, működnek. A villamos hídkap­csolásban a legtöbbször nem tudták megvalósítani a négy aktív hídágat s ezzel a maximális érzé­kenységet. A nyúlásmérőbélyegekkel működő elektrome­chanikus mérőadókban vagy nyomott vagy húzott rúdra helyezték el a híd szembenlevő ágaiban levő nyúlásmérőbélyegeket, míg a másik két ág nyúlásmérőbélyegeit csak hőkompenzálás céljára alkalmazták. Ez utóbbi nyúlásmérőbélyegek a Poisson hatásból eredően némi deformációt is szenvedtek, és így az elérhető érzékenység kb. 2,2 ~ 2,6-szorosa az egy aktív hídággal dolgozó mérőátalakító érzékenységének. A magnetoelasztikus jelenséget kiaknázó, elekt­romechanikus mérőfejeknél is csak egy vagy két szembenlevő aktív hídágat alkalmaznak a híd kapcsolásában. A Wiedemann-effektus néven is­mert jelenséget kiaknázó mérőadóknál is, csak a szomszédos hídágban elhelyezett tekercsekben indukálódó feszültséget mérik. Hasonló módon azon induktivitásoknál is, ahol vagy a vas­mag helyzete határozza meg a két egymás mel­letti tekercs induktivitását, vagy más esetben a légrések ellentétes megváltozása okozta az egyik tekercs induktivitás növekedését és a másik te­kercs induktivitás csökkenését. A találmány szerinti megoldások bármelyike az anyagok helyes megválasztásával, vagy az igény­bevétel helyes kialakításával, a teljes hídkapcsolás által, az elérhető maximális érzékenység kihasz­nálását teszi lehetővé az erők (súlyok, nyomások) mérésénél. A találmány tárgya olyan kettős igénybevételű elektromechanikus erőmérőfej, amelynek azonos számú húzásra és nyomásra igénybevehető ko­axiális elemből álló .mérőteste van és a mérőtest húzott és nyomott elemei az erőfolyam szem­pontjából váltakozva vannak kapcsolva, azaz az erőniérőfejet egyetlen koncentrált erő terheli és az alkatrészek úgy vannak kiképezve, hogy azok az erőfolyam útjában, sorba kapcsolódnak, miköz­ben egyik húzott, a másik nyomott -igénybevé­telnek van alávetve. Teirimészetesen egytmáis után váltakozva több ilyen mérőeleiri is kialakítható, amivel az érzékenység tovább fokozható anélkül, hogy a szerkezeti magasság lényegesen növekedne. Nagyobb erőknél a szükséges keresztmetszet meg­osztható és párhuzamosan kiképzett alkatrésze­ken . haladhat az erőfolyam. Az ilyen módon ki­képezett "egyes -eleimeket'' koaxiális hengerekként, vagy-.hasábokként helyezhetjük el és így csak szélességi méret változik, .miközben a magassági méret gyakorlatilag változatlan maradhat. Ez je­lentős előny a mérőfejek beépítése szempontjá­ból. A mérőfej kialakításától függően az kizáró­lag húzóerő, vagy kizárólag' nyomóerő, de alkal­masan kialakítva mindkettő mérésére alkalmassá tehető. Ugyancsak a kialakítástól függ az is, hogy a mérőfej milyen mérési határok között hasz­nálható, így építhetünk pl. igen pontosan dol­gozó mérőfejeket néhány kg-os méréshatárokká], ugyanakkor a fenti elv alapján több tonna méré­sére alkalmas mérőfejek is megoldhatók. A mérőtest elemei húzó- vagy nyomó-feszültség hatására permeabilitását változtató anyagból ké­szülhetnek és a permeaibilitás változásának érzé­kelésére önmagukban ismert villamos szervek, például villamoshídba kötött induktív tekercsek

Next

/
Oldalképek
Tartalom