149915. lajstromszámú szabadalom • Készülék érintési feszültség és zárlati áram mérésére
Megjelent: 1962. december 31. MAGYAK NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.915. SZÁM Nemzetközi osztály: Sí—744 ALAPSZÁM Magyar osztály: G 01 n 21 e 29—36 Készülék érintési feszültség és zárlati áram mérésére Simon Pál mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. június 25. A találmány tárgya eljárás érintési feszültség és zárlati áram mérésére nullázási érintési védelemmel ellátott hálózatokon és mérőeszköz az ismertetett eljárás foganatosítására. Elektromos berendezések fokozott használata mind a háztartásokban, mind fiedig az üzemekben fokozottan időszerűvé tette az áramütés elleni védelmet és ennek megfelelően különböző országokban különböző előírások jelentek meg — így például Magyarországon a MNOSZ 172—50 számú szabvány —, amelyek részben előírásokat, részben útmutatásokat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy egy használati tárgy viagy berendezés testzárlata vagy földzárlata esetén mekkora feszültségek azok, amelyek még megengedhetők, illetőleg — amennyiben ezeket a feszültségeket túllépnénk — milyen biztonsági berendezések — például olvadó biztosítékok — helyezendők el a megfelelő vezetékágakban. Ezek az előírások a hálózatoknak nulla-vezetékkel való ellátását írják elő, továbbá a készülékek nullázását, vagyis hálózati nulla-vezetékkel való összekötését. Természetszerűleg az előírásókkal együttjár, hogy azok megtartását ellenőrizzük. Az ellenőrzésnek különböző módszerei ismeretesek. Az egyik ilyen ismert módszer számítások alapján dolgozik és a hálózat ismert adataiból igyekszik megállapítani, hogy egy bizonyos berendezési tárgy érintési felülete az említett zárlatok esetén milyen feszültségre emelkedhet. Ez a módszer igen nagy körültekintést, rendkívül sok szempont figyelembevételét és hosszadalmas számítási eljárást igényel, gyakori és rendszeres üzemi ellenőrzésre egyáltalán nem alkalmas, Éppen ezért ennek alkalmazása kétessé teszi a balesetvédelmet, mert a számításokait csak kevés helyre és ritkán lehet végrehajtani. Másik módszer is ismeretes, amely méréssel kombinált számításon alapul. Ilyen módszereket az irodalom több helyen, ismertet (így például a svájci Bulletin SEV 1954. 16. sz. 658. old,, vagy ugyanezen folyóirat 1954. 13. sz, 536. és következő oldalon, valamint a Villamosság c. folyóirat 1956. évi 7. sz. 198—201. oldalain). Ezek a módszerek azon. alapulnak, hogy ha a hálózat íázisvezetéke és nullavezetéke közé egy terhelő ellenállást kapcsolunk és a hálózat névleges feszültsége U„, a nulla-vezeték feszültségemelkedése Ue és a hálózati feszültségesés U«, továbbá a terhelőáram I(, úgy a zárlat esetén a nullázott berendezésen fellépő, veszélyessé válható érintési feszültséget az alábbi képlet határozza meg: és a fellépő zárlati áraim Ii-Vn I = Ua : B) Az említett ismert eljárások szerint ennek megfelelően különböző műszerek felhasználásával e képletek jobb oldalán szereplő adatokat megmérik, majd számítás útján meghatározzák az Uf 6? I2 értékeket. Ez a módszer már lényeges könnyítést jelent a tisztán számítással történő meghatározáshoz képest, azonban még mindig több és műszakilag aránylag képzett személy bevonását követeli meg, továbbá a számítás] módszer gyors üzemszerű meghatározásoknál nem alkalmas aránylag rövid idő alatt sok mérés elvégzésére. A találmány szerinti eljárás és ennek kivitelére szolgáló műszer a fent említett hátrányokat teljes mértékben kiküszöböli, lehetővé teszi a mérés megfelelő pontosságú elvégzését oly módon, hogy egyetlen mérőeszköz alkalmazásával bármely szakképzett szerelő minden további számítás nélkül a mérőeszköz mutatós műszeréről a kívánt adatot
