149913. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy kezdő és végszilrdságú, nagy fajlagos felületű, nem ülepedő hidratált cementek közönséges cementőrleményekből való előállítására

Megjelent: 1962. december 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 "ÍJSZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.913. SZÁM SE—1027. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: C—04—b Magyar osztály 80 b 3 Eljárás nagy kezdő- és végszilárdságú, nagy fajlagos felületű, nem ülepedő hidratált cementek közönséges cementőrleményekből való előállítására Szepesi Károly oki. vegyész, Budapest A bejelentés napja: 1960. november 21. Ismeretéé, hogy a portlandcementekkel készült betonok szilárdsági viszonyai a cement azonos ásványtani összetétele, továbbá azonos szemszerkezetű adalék, cementtartalom, víz-cement tényező és bedolgozási módok, s kezelési hőmérséklet mellett — különösen a kezdő szilárdsági értékek — nagymértékben az alkalmazott cementőrlemény fajlagos felületétől, vagy ezzel közel egyértelműen annak szemcseméret megoszlásától függenek. így egyes kutatók szerint a cementőrlemény 60 mikronnál nagyobb és 3 mikronnál kisebb szemcseosztályba tartoaó alkatrészei a kezdő-, illetve a végszilárdság kialakulásához nem járulnak hozzá, így azok a cementőrleményekben (cementekben) tulajdonképpen haszontalanul szerepelnek (1.). Más kutatók azt is kimutatták, hogy 5000 cm2

/g-nél nagyobb fajlagos felületűre (Blain szám) nem érdemes a cementeket őrölni, mert az sem nagyobb kezdő-, sem nagyobb végszilárdsággal nem jár (2.). A legújabb kutatás szerint a kezdő- és végszilárdság legkedvezőbb kialakítása a cement olyan mérvű őrlésével érhető el a legjobban, melynél az őrlemény 3—30 mikron szemeseosztályba tartozó alkatrészei a maximálisak (3,). A fent felsorolt megállapítások figyelembevételével adott ásványi összetételű cementek elsősorban kezdő szilárdsági értékei a megfelelő őrlési finoimságok megválasztásával, tehát tisztán mechanikai, így őrlési műveletekkel beállíthatók, illetve fokozhatok. A cementek, illetve a betonok kezdő szilárdsági értékei kémiai eljárásokkal, így a betonba a cementre számított 1—-2% kálciumklorid adagolásával is fokozhatok. Javíthatók még a cementek kezdő szilárdsági értékei az ún. nedves őrlés útján is, amely művelet a normál cementőrleménynek a felhasználást ban való tovább őrléséből áll. Ez utóbbi művelet azonban eléggé nehézkes, továbbá sok esetben nem okoz oly mérvű kezdőszilárdság javulást a betonban, mint a bele fektetett energia. Ezért a nedves utánőrléssel való cement javítást nem használják kiterjedten. A cementeknek száraz úton való kellő mértékű finom őrlése (5000 cma

/g) sem általánosan megoldott és alkalmazott eljárás, minthogy a cement ilyen finomságra való őrlése a meglevő cementgyári berendezésekkel eddig nem bizonyult gazdaságosnak. A kémiai eljárások, így a kálciumkloiiddál való kezdőszilárdság növelés a vasalt betonoknál nem alkahnazható, minthogy a kálciumklorid a betonban hosszabb-rövidebb idő után a vasanyagok erős korrózióját okozza. A fentiek értelmében bár igen nagy technikai és gazdasági előnnyel járna a cementek, illetve betonok kezdő- és végszilárdságának az eddiginél nagyobb fokú növelése, mégsem tekinthető egyik ismertetett eljárás sem a végleges megoldásnak. A fent ismertetett eljárási módoktól teljesen új eljárást találtam a cementek kezdő- és egyúttal a végszilárdság értékeinek nagymérvő fokozására, amely szerint a közönséges cementőrlemények pl. 3000 cm2

/g fajlagos felület mellett úgy képezhetők ki, hogy az azokkal készített betonok kezdőszilárdsága, így nyoinószilárdsága az 1, 2 és 7 napos korban, illetve 3 órai atmoszférikus gőzölés után a nem kezelt cementekkel szemben 70—100%-kaí megnövekedik, s a hajlító szilárdság is ugyanekkor mintegy 40—70%-kal szintén megnövekszik. Az ilyen „kezelt" cementekkel készült betonok végszilárdsága (20 napos kor) a beton cementtartalmától függően szintén 25—40%kal nagyobb lesz. Ez a körülmény 10—15% ce-