149898. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-olefinek polimerizálására, valamint ehhez való katalizátor előállítására

Megjelent: 1962. december 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG íTN> SZABADALMI LE Nemzetközi osztály: C 08 f 1 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.898. SZÁM MO—484. ALAPSZÁM Magvar osztály: 39 c Eljárás alfa-olefinek polimerizálására, valamint ehhez való katalizátor előállítására Montecatini Societa Generale per l'Industria Mineraria e Chimica cég, Milano, Olaszország Feltalálók: Serra Renato és Giachetti Ettore, mindketten Milano, Olaszország A bejelentés napja: 1961. április 26. Olaszországi elsőbbsége: I960, április 28. A jelen találmány tárgyát eljárás képezi alfaolefinek polimerizálására oly polimerekké, amelyek legalábbis túlnyomó részt izotaktikus makromolekulákból állnak; kiterjed továbbá a találmány oly katalizátorok előállítására, amelyek különösen jó hatással alkalmazhatók az ilyenfajta polimerdzációk gyorsítására. Ismeretes már, hogy az olyan, nagymértékben szelektív katalizátor-rendszereik aktivitása, amelyek valamely, az elemek periódusos rendszerének L, II. és III. csoportjába tartozó fémek szerves fémvegyületeiből, továbbá oly átmeneti fémhalogenidekből állnak, amelyekben a fém a maximálisnál kisebb vegyértékűséggel szerepel és amelyek az alfa-olefinek legalábbis túlnyiomórészt izotaktikus makromolekulákból álló polimerekké történő sztereospecifikus polimerizációját gyorsítják, lényegesen fokozható, ha a katalizátor-rendszerhez valamely Lewis-féle bázist, előnyösen valamely nitrogéntartalmú bázist adunk. Az ilyen katalizátor-rendszerekkel kapott polimerek csaknem minden esetben nagyobb kristályossági fokot is mutatnak. Meglepő módon azt találtuk, hogy ha az említett bázist meghatározott arányokban vízzel keverjük, az ilyen bázisokkal készített katalizátorrendszerek aktivitása jóval nagyobb lesz, mint a teljesen vízmentes bázissal aktívált katalizátoroké. Ha viszont ugyanezt a vízmennyiséget közvetlenül az átmeneti fémhalogenidhez adjuk, bázis távollétében, akkor a katalizátor-rendszer katalitikus aktivitása csökken, míg abban az esetben, ha a vizet közvetlenül ia szerves fémvegyülethez adjuk, nem tapasztalunk lényeges váltpzást a katalizátor polimerizációs aktivitása terén. E tapasztalatok arra a feltevésre vezetnek, hogy az aktiválást az idézi elő, hogy a bázis és a víz egymásrahatásából egy valószínűleg di-onium-hidrát típusú vegyület keletkezik, amely ilyen aktivitásnövelő hatású. Ilyenfajta vegyületek létezését már korábban megjósolták a bázis + H2

0 és bázis -f- H2

0 -f- oldat rendszerek elektromos tulajdonságai alapján, azonban eddig ilyen vegyületeket ténylegesen még sohasem különítettek el. A találmány tárgyát tehát oly eljárás képezi alfa-olefinek legalábbis túlnyomó részt izotaktikus makromolekulákból álló polimerekké történő polimerizálására, amelynek során oly katalizátor jelenlétében dolgozunk, amely az elemek periódusos rendszerének I., II. vagy III. csoportjába tartozó valamely fém szerves fémvegyületéből, legalább egyféle oly átmeneti fémhalogenidből, amelyben a fém maximális vegyértékűségénél alacsonyabb vegyértékkel szerepel és egy oly komplex-vegyületből épül fel, amely valamely nitrogéntartalmú szerves bázisnak a bázis menynyiségére számítva 10—100 mól% vízzel való kezelése útján jön létre. Szerves bázisként a találmány szerinti eljárásban előnyösen piridint és/vagy dietilamint alkalmazhatunk. A szerves, bázis vízzel való kezelése útján kapott komplexvegyületet célszerűen az átmeneti fémhalogenidhez adjuk hozzá, előnyösen ez utóbbinak a szerves fémvegyülettel történő összehozása előtt. Azt találtuk továbbá, hogy nagyobb aktivitású katalizátorokat állíthatunk elő, ha a katalizátor