149846. lajstromszámú szabadalom • Időjelző áramkör

Megjelent: 1962. november 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG & ^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.846 SZÁM MU—171. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: G 01 r Magyar osztály: 21 e 23—28 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Időjelző áramkör Műszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Tyczynski Zsigmond mérnök, László Zoltán mérnök, Várfalvi István technikus, mindhárman Budapest A bejelentés napja: 1960. július 8. Helyenként szükséges olyan áramkör, amely képes időjelzéssel ellátni tetszőleges időpontban bekövetkező elektromos jel — indító jel — után, annak függvényeként létrejövő elektromos jelet, — rendszerint fűrészfeszültséget — aminek le­futása alatt 'megfigyelhető pl. katódsugárcsöves vagy regisztráló, vagy egyéb alkalmas indiká­toron az indítójellel összefüggő vizsgálni kívánt elektromos jel. Ilyen alkalmazási terület pl. szikra­közös modulátorral rendelkező rádiólokátoroknál a távolságjelző impulzusok előállítása, vagy pél­dául orvosi vizsgálatoknál a pulzus (vérnyomás) hullám időtartamának vizsgálatakor marker jelek adása. Ennek a feladatnak eddig ismert meg­oldása az úgynevezett csengő oszcillátor, aimely egy kapujel tartama alatt egy rezgőkör • kicsen­gését használja fel időjelzésre. Itt szokás esetleg visszacsatolást <is alkalmazni, hosszabb kicsengés elérésére. Ennek a megoldásnak a hátránya, hogy pontossága nem kielégítő, különösen az eltérítési időtartam vége felé, mert frekvencia meghatározó elemként kvarckristályt nem használhatnak annak •nagy be- és kirezgósi ideje miatt. A találmány szerinti megoldásiban az időjelzés pontosságát nagy pontosságú, például kvarcvezé­relt oszcillátorral biztosi thatj ulk, de célszerűen felhasználható a hálózati frekvencia vagy annak többszöröse is az időjelzés pontosságát biztosító időalapjelként. A találmány tárgya olyan időjelképző áramkör, amelynek indikátora, az időjelzést indító és le­állító kapujel képzője van, valamint rendelkezik a kapujellel vezérelt alapidőjel felvevő kapuáram­körrel, ezzel összekötött, csak a kapujel időtar-" tama alatt működő, az időalapjel frekvenciáját leosztó áramkörrel és ehhez csatlakozó, a kapu­jel megszűntével az osztóáramkört alapállapotba helyező törlőjelképző áramköre, a leosztott idő­jeleket az indikátorra — például katódsugárcső eltérítő lemezére vagy rácsára — juttató össze­kötő vezetéke van. Célszerűen a időalapjel-felvevő áramkör dekat­roncsövet tartalmaz, amelynek első vezérlő elekt­ródájára van vezetve az időalapjel, míg a leosz­tott jel a nulla-katódon jelenik meg. Az osztóáramkör működésének a kapujel ide­jére való korlátozására, illetőleg az osztóáramkör alapállapotba hozására — törlésre — a dekatron nullakatódjának megfelelő negatív, illetőleg po­zitív potenciálját biztosító szervet — például a kapujellel vezérelt kapcsolót (jelfogót, thyratront, elektroncsövet, tranzisztort stb.) vagy feszültség­osztót — tartalmaz célszerűen az áramkör. A találmány szerinti áramkört rajzok alapján, magyarázzuk részletesebben. Az 1. ábra az időjelző áramkör blokksémája. A 2. a, b, c ábrák az indítóimpulzus és az időjelzések összefüggéseit mutatják, míg a 3. ábra az időjelző áramkör egy példaképpeni kivitelének vázlatos kapcsolása. Äz 1. ábrán látható áramkör működése a kö­vetkező. A 2 kapujelképző az 1 kapcsára érkező indító­jel hatására a szükséges időtartamú kapujelet állítja elő, például 'monostabil multivibrator segít­ségével. A kapujel időtartamát úgy állítjuk be, hogy a 4 indikátor 13 kapcsára vezetett, az in­dítójel függvényében végbemenő megfigyelni kívánt jel időtartamánál hosszabb legyen. A 3 fűrészfoggenerátor — amely a 2 kapujel

Next

/
Oldalképek
Tartalom