149842. lajstromszámú szabadalom • Elektrodinamikus rezgésmérőfej

Megjelent: 1962. november 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •$ ^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.842 SZÁM ME—414. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: G 01 1 Magyar osztály: 42 a1 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Elektrodinamikus rezgésmérőfej v Méréstechnikai Központi Kutató Laboratórium, Budapest Feltalálók: Kemény Tamás oki. gépészmérnök (50%), és Bánsági László oki. vili. mérnök (50%), mindketten Budapest A bejelentés napja: 1960. április 8. A találmány tárgya elektrodinamikus rezgésmérőfej. A mechanikus rezgések mérésének egyik módja az elektrodinamikus rezgésmérőfej alkalmazása A mérőfej házét a vizsgálandó testhez rögzítve, az a vizsgálandó testtel együtt -mozog. A házban elhelyezett nagy energiájú mágnesek két körgyűrű-keresztmetszetű légrésben homogén mágneses teret hoznak létre. A házban rugózó membránokon függő tengelyen egyrészt az egyik légrésbe nyúló igen nagy 'menetszámú cséve, másrészt a másik légrésbe nyúló jó villamos vezetőképességű anyagbál készült csillapító harang nyer elhelyezést. A rugózó rendszer rezonanciafrekveinciájánál nagyobb frekvenciák mérése esetén a cséve és a csillapító harang a ház rezgését követni nem tudja, ily módon erővonalmetszés jön létre; így a csévében a mérendő rezgés sebességével arányos feszültség ébred. A csillapító harangban keletkező örvényáramok a rezonanciafrekvencia környezetében ébredő amplitúdó-nagyítás csökkentésére szolgálnak. A mérőfej szerkesztésének legfőbb irányelve az, hogy a lehető legkisebb súly mellett minél nagyobb legyen az érzékenysége. Kis súly azért fontos, hogy már viszonylag kis tömegű alkatrészek rezgéseinek vizsgálatánál is a mérőfej tömege az alkatrészhez képest elhanyagolható legyen és ily módon a rezgés jellemzőit lehetőleg ne befolyásolja. Kis súly és nagy érzékenység elérése ellentétes szempontok, mert az érzékenység növelés általában a mágnesek energiájának — így tömegének — és a cséve menetszámának növelésével érhető el. Az eddig használatos elektrodinamikus rezgésmérőfejeknél a mágnesnek vagy mágneseknek a házhoz rögzítése több alkatrészből álló csavarmenetes szerkezettel történt. Külön alkatrészként volt kiképezve a mágnesrendszerhez erősített, légrést határoló fegyverzet is. Ezek a megoldások egyrészt a sok illeszkedő alkatrész miatt komoly gyártástechnológiai problémát jelentenek és az egyenletes légrés a csavarmenetes kötések miatt alig biztosítható, másrészt a sok vas alkatrész a súlyt feleslegesen növeli. A fémragasztás technológiájának a legutóbbi időben való rohamos fejlődése következtében lehetővé vált a rezgéstmérőfej bizonyos alkatrészeinek ragasztással történő egyesítése. Ez nagymértékű konstrukciós és gyártástechnológiai egyszerűsítést, sőt villamos tulajdonságok javítását is eredményezi, a szilárdsági jellemzők csökkenése nélkül. A kísérletileg készített rezgésmérőfejeknél epoxigyanta ragasztót alkalmaztunk, de természetesen más nagyszilárdságú fémragasztó is sikerrel felhasználható. A találmány szerinti megoldásnál a mágnest, vagy mágneseket a rezgésmérőfej házához ragasztással erősítjük, ezáltal az eddig alkalmazott sok kötőelem kiküszöbölhető, valamint a légrést határoló fegyverzetet közvetlenül a mágnes anyagából köszörüléssel alakítjuk ki. Ily módon a mérőfej egész belső részét mágnes anyag töltheti ki, miáltal az eddigi eljárásokhoz viszonyítva többszörös mágnes térfogat alkalmazására nyílik lehetőség a mérőfej összsúlyának növelése nélkül, így tehát az eddig gyártott rezgésmérőfejekhez