149837. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pigment diszperziók előállítására

Megjelent: 1962. december 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.S37. SZÁM Nemzetközi osztály: LA—493. ALAPSZÁM Magyar osztály: c 09 c 22 f SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás pigment diszperziók előállítására Lakk- és Festékipari Vállalat, Budapest Feltalálók: Kovács Lajos (35%), Bárd Oszkár (20%), Pásztor Gyula (20%), Kiss Éva (15%), Dobos Dezső (10%), vegyészmérnökök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1961. március 22. A szerves és szervetlen pigmentek jelentős részét úgy állítják elő, hogy a pigment vizes fázisában csapadék formájában válik ki. A pigmentet ezután szűréssel a lehetőség szerint víztartalmától jelentős mértékben megszabadítják. Az így kapott vizes festékpép további szárítása szárítószekrényekben, szárítódobofeban stb. történik. A pigment-pépek szárítása időtrabló és energiaigényes folyamat. A szárítás során általában a pigmentszemcsék többé-kevésbé összetapadnak, agglomerátumokat képeznek, ezért utólagos őrlés szükséges. Az így előállított por alakú pigmentek jelentős részét a lakk- és nyomdafesték-ipar használja fel úgy, hogy azokat megfelelő diszpergálógépek segítségével (pl. hengerszékok) diszpergálják. Nagyon előnyösnek látszik az a megoldás, hogy a vizes pigmentpépekből közvetlen lehessen előállítani diszperziókat szerves kötőanyagokibain (diszpergáio anyagokban), mert így a gyártás többi fázisa (szárítás., őrlés és diszpergálás) megtakarítható. Ezt a célt szolgálja az úgynevezett vízkiszorításos (Flushing) eljárás, melynek során a vizes pigmentpépből a pigment átmegy a szerves díszpergálóanyag (kötőanyag, rendszerint olaj) fázisba és a víz nagy része külön fázisként elválik, a maradék víz desztillálás útján eltávolítható. A vízkiszorításos eljárást az eddigi megoldásoknál (a két egymással össze nem férő fázis átmeneti emulgálása) kapillar aktív anyagok hozzáadása segítette elő. Ennek a módszernek alkalmazhatósága meglehetősen korlátozott és azzal a hátránnyal is jár, hogy a visszamaradó -kapillar aktív anyagok a pigmentpaszta vízállóságát csökkentik. Kísérleteket folytattunk vízkiszorításos módszerrel olyan irányban, hogy a fázis átváltását megfelelő hozzátét anyagokkal segítsük elő. Felismertük, hogy erre a oélra olyan anyagokat kell alkalmazni, melyek a vizes fázisba bevihetők, azonban a pigment szemcséket hidroíóbbá teszik és elősegítik azoknak a szerves diszpergálóanyagba, pl. az olajos fázisba való átjutását. A szokott hidroíofoizáló anyagok vizes fázisban nem alkalmazhatók, mert nem vízoldhatök, így nem alkalmasak a hidrofo'bizáló hatásokról közismert szilikonok senr. Felismerésünk szerint megfelelőek azonban, a kívánt célra olyan szilikonvegyületek, melyek vízben oldhatók. Ilyenek az alikil-, illetve aril-alkáli szilikonátok. Ezek a vegyületek vizes fázisba bevihetők, de ugyanakkor a víz — pigment — szerves diszpergálóainyag rendszerben és kísérleteink tapasztalatai szerint nagy mértékben elősegítik a pigment szemcséknek nem vizes fázisba való átjutását. E cél elérésére igen kis mennyiségű alkil-, illetve aril-alkáli szilikonát elegendő. Az alkil- vagy aril-alkáli szilikonátot vizes vagy alkoholos oldatban lehet a vizes pigmentpéphez tenni, melyhez hozzá keverve az olaj vagy más vízzel nem elegyedő szerves diszpergálóanyagot (kötőanyagot, lágyítót) megfelelő ideig történő keverés után, víz kiválás mellett, pl. olajban diszpergált pigmentpasztát kapunk. A kísérletek tapasztalatai szerint az alkil-, illetve aril-alkáli szilikonátok jelenléte a kapilláraktív adalékanyagokkal dolgozó régi eljárásoknál kedvezőbb tulajdon-