149646. lajstromszámú szabadalom • Aprítókészülék

Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.646. SZÁM 50. c. —OSZTÁLY — UA—13?i ALAPSZÁM Aprítókészülék Urbán Dezső oki. gépészmérnök és Bán Gábor technikus, Budapest A bejelentés napja: 1961. május 18. A találmány forgókéses aprítókészülékre vonatkozik. A kis vagy közepes szilárdságú rideg anyagok — mint pl. szén, koksz, salak, agyag stb. aprítását több fokozatban leginkább tüskés hengerműveken végzik. Ezek fogakkal (tüskékkel) ellátott, egymással szembeforgó és egymásfelé rugóval szorított hengerek, amelyek az anyagot maguk között összenyomják, ezzel aprítják és a köztük levő résen át lefelé kitolják. A több fokozat azért szükséges, mert a kisebb fogú hengerek nem képesek a nagyobb darabokat megfogni és aprítani, a nagyobb fogú hengenművön és ennek megfelelő nagyobb résen pedig a kisebb darabok darabolás nélkül hullanak át, következésképpen minden hengerművet a fogúknak megfelelően általában csak bizonyos határok közötti daraboknak csak bizonyos határok közötti darabolására használnak. A gyakorlatban az aprítást általában három fokozatban, három külön-külön készüléken szokták elvégezni: nagyfogú hengermű vön a darabolást, kisebb fogú hengerművön a durva és még kisebb fogú hengerművön a finom aprítást. A hároim hengermű nagy helyigényű költséges berendezést alkot, üzeme lassú és sok energiát fogyaszt. Hátránya a berendezésnek az is, hogy ha az anyag darabnagysága vegyes és az optimális felső határt egyes esetekben meghaladja, akkor a hengermű lökésszerű terheléssel üzemel és mind a hengerműben, mind az épületben is káros igénybevételek keletkeznék. E darabok ugyanis a hengereket a rugó ellenében szétnyomják, utána a rugó azokat ismét összenyomja. Eközben a megnagyobbodott résen át a szokásosnál nagyobb darabok is átesnek és az aprítás elégtelenné válik. További hátránya, hogy bányanedves, agyagos szén aprítása esetén a fogak könnyen eltömődnek és tisztításukra külön lekaparó szerkezeteket kell alkalmazni. E berendezésen kívül ismeretes az a darabolókészülék, amelyet az 1 039 813 sz. német szabadalmi leírás ismertet és amelyben egy hengersor az anyagot tárcsasor közé vezeti, amelyre felülről rugónyomással több forgó fogaskerék nehezedik. A készülék meglehetősen bonyolult és működés közben a forgó fogaskeréknek a tárcsasorhoz képest beállított magassága, illetőleg a tárcsatengelyközök szabják meg a darabolás nagyságát, amelyet az anyag elérve, közöttük áthull. Ez a darabnagyság e készüléknél kicsi nem lehet, azért csakis durva darabolásra alkalmas. Lényegesen egyszerűbb a 957 718 sz. német szabadalmi leírásban ismertetett készülék, amely garatban elhelyezett fésűszerűen kiképezett álió-és forgókésekből áll. amelyek nyíróhatására törik meg az anyag. Az aprítás szemnagyságát a kések köze szabja meg. Hátránya, hogy igen nagy a kopása és kicsi a teljesítménye. Mindezekhez a készülékekhez képest a találmány lényeges haladást jelent és olyan készüléket szolgáltat, amely nagy teljesítményű, legalább két fokozatot: pl. a darabolást és a durva aprítást egymaga végzi el, ezzel kapcsolatosan lényeges megtakarítást eredményez mind helyszükségletben, mind a készülék árában, mind energiafogyasztásban. A találmány lényege olyan aprítókészülék, amelynek két vízszintes tengelyen egymásután váltakozva szembeforgó különböző méretű kisebb és nagyobb, illetve nagyobb és kisebb, esetleg köztük elhelyezett egyenlő, vagy közel egyenlő átmérőjű kés-fogas aprítóhengerei vannak. E késfogak a hengereken fésűszerűen vannak elrendezve és a velük szembeforgó henger hasonló kés-fogai között más sebességgel elhaladva nyírómunkát fejtenek ki. A hengerek átmérőjét és vastagságát úgy kell megválasztani, hogy a nagyobb hengerek a szomszédos hengerpárok átellenes nagyobb hengereivel szembeforogva végezhessék el első fokozatban a nagy darabok darabolását, míg a kisebb hengerek a velük szembe-