149626. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizálására
Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 "«&• SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.626. SZÁM 39. c. OSZTÁLY — MO-469 ALAPSZÁM Eljárás olefinek polimerizálására MONTECATINI Societa Generale per l'Industria Mineraria e Chimica cég, Milano (Olaszország) és Karl Ziegler, Mülheim/Ruhr (Német Szövetségi Köztársaság) Feltalálók: Giachetti Ettore, Serva Renato, mindketten Milano (Olaszország) A bejelentés napja: 1960. december 15. Olaszországi elsőbbsége: 1959. december 18. A találmány olefinek polimerizációs eljárása és főként ehhez való katalizátorok. Ismeretesek már eljárások az olefineknek oly katalizátorok jelenlétében történő polimerizálására, amely katalizátorokat átmeneti fémek vegyületeinek a periódusos rendszer I., II. vagy III. csoportjába tartozó fémek szerves vegyületeivel való reakciója útján állítanak elő. ' Ismeretes továbbá, hogy mind a polimerizáció lefolyása, mind pedig a kapott polimerek tulajdonságai a katalizátorok alkotórészeinek természetétől függnek. így pl. általában részben kristályos polimereket kapunk, ha oly katalizátorral dolgozunk, amelyet valamely átmeneti fém maximális vegyértékszámmal képezett halogenidjéből és valamely szerves fémvegyületből állítottunk elő. Az ilyen katalizátorok aktivitása az időben nem állandó; néhány perc után az aktivitás már gyorsan csökken. Másrészről átmeneti fémek kisebb vegyértékszámmal képezett vegyületeinek katalizátorként való alkalmazásával (az ilyen vegyületek rendszerint szilárdak), nagymértékben kristályos poriolefinekhez juthatunk. Az ilyen katalizátorok aktivitása huzamosabb ideig állandó marad, ez az aktivitás azonban általában csekélyebb, mint a fentebb említett katalizátoroké. Meglepő módon azt találtuk, hogy a katalizátorok aktivitása megnövekszik és a kapott polimer nagy arányban izotaktikus anyagból áll, ha az ismert katalizátorokhoz legalább egy olyan komplexvegyületet adunk, amely valamely szerves bázisból és a periódusos rendszer L, IL, IV. vagy VIII. csoportjába tartozó fém sójából képződik. A találmány értelmében tehát olyan eljárást alkalmazunk olefinek polimerizálására, am ílynél a felhasználásra kerülő katalizátor egyrészt a periódusos rendszer I., II. vagy III. csoportjába tartozó valamely fém szeres vegyületéből, másrészt két különböző fémsóból áll, mimellett ez utóbbiak egyike a periódusos rendszer IVa., Va. vagy Via. csoportjába tartozó átmeneti fém sója, a másik pedig (vagy esetleg mindkettő) valamely szerves bázissal képez komplexet. Előnyösen a periódusos rendszer L, II., IV. vagy VIII. csoportjába tartozó fém sóját alkalmazzuk ilyen komplexsó képzésére. Azok a sók, amelyek a szerves bázisokkal nagy aktivitású komplexeket képeznek, elsősorban a Li1, Be 11, Mg«, Cu 11 , Cd 11 , Zn 11 , Fe m , Ni 11 és Ti IV halogenidjei, főképpen a kloridok. Utalni kell arra, hogy ezek a komplexek, ha trietilalumíniummal kezeljük őket, nem mutatnak egymagukban semmiféle katalitikus aktivitást. Szerves bázisként a találány értelmében főként piridin kerülhet alkalmazásra. Az említett komplexek előállítása oly módon történhet, hogy a megfelelő fémsókat a szerves bázis feleslegével közvetlenül reakcióba hozzuk; így pl. a réz-, magnézium-, cink-, kadmium-, berillium-, nikkel- és vashalogenidek piridinnel közvetlenül komplexet képeznek, ha az említett sókat forró piridinben oldjuk. A kapott komplexet lehűtés útján leválasztjuk, majd szűrjük, herjtánnal mossuk és végül megszárítjuk. Az így előállított komplexek tulajdonságai megfelelnek az irodalom idevágó adatainak. így pl. a cinkklorid-piridin-komplex oly módon állítható elő, hogy 80 g piridinhez, szobahőmérsékleten 10 g
