149597. lajstromszámú szabadalom • Lumineszkáló anyag és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1962. augusztus 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.597. SZÁM 22. f. OSZTÁLY — EE—798. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Lumineszkáló anyag és eljárás annak előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT., Budapest Feltalálók: dr. Kardos Ferenc mérnök és Gazda István mérnök A bejelentés napja: 1960. szeptember 8. A találmány lumineszkáló anyagokra és azok előállítására vonatkozik. Mint ismeretes lumineszkáló anyagok alatt oly anyagokat értünk, melyek valamilyen sugárzás, vagy elektronbombázás hatására a beérkező su­gárzástól eltérő hullámhosszú sugárzást — több­nyire látható fényt — bocsátanak ki. Ily anyagok a természetben is találhatók, a gyakorlati életben azonban mesterségesen előállított anyagokat al­kalmaznak. Az alkalmazott gerjesztősugárzásnak megfelelő­en a legkülönbözőbb lumineszkáló anyagokat ja­vasolták már. Nagy részük szervetlen anyag, de ismertek szerves anyagok is. Vannak azután olyan lumineszcens anyagok is, melyek nem sugárzás, vagy elektronbombázás hatására világítanak, ha­nem akkor, ha azokat elektromos térbe helyezzük, ezek az elektrolumineszcens anyagok. Az eddigi megfigyelések azt mutatták, hogy a természetben található lumineszkáló anyagok — ásványok — valamilyen szennyező anyag hatására világítóképesek, mesterségesen létrehozott lumi­neszkáló anyagoknál pedig mesterséges szennye­zéseket alkalmaztak. E célból az alapanyagokat nagymértékben tisztították és az így tisztított alapanyagokat egy előre meghatározott szennye­ző anyaggal együtt vetették alá izzításnak. E szennyező anyag — melyet aktivá tornak neveznek — az izzítás során beépül az anyag rácsába és ily módon teszi lehetővé annak világítását. Egy ilyen általánosan használt szennyező anyag — ak­tivátor — pl. a mangán. Ismeretesek azután oly lumineszkáló anyagok is, melyek nem egyetlen, hanem csak több aktivá­tor hatására világítanak a kívánt intenzitással és színben. Ilyenek pl. többek között az általánosan elterjedt földalkálihalofoszfát fényporok, melyek ultraibolya gerjesztősugárzás hatására világítanak és aktivátorként az anyag rácsába elsősorban an­timon és esetleg mangán is van beépítve. A kellő intenzitásról 1/2—15% közötti antimonadalék gon­doskodik, míg a mangán mennyiségével a. fény­por színét tudjuk befolyásolni. A vonatkozó 915.606 sz. német szabadalom éppen ezért kétség­bevonja, hogy a mangán ún. aktivátornak tekint­hető-e. Más foszfát fényporok pl. ólom és man­gán, ül. cérium és mangán együttes hatására szol­gáltatják a kívánt fényeffektust. Ilyen „kettősen aktívált" fényporokkal őrlési kísérleteket végeztünk és érdekes módon azt ta­pasztaltuk, hogy egy bizonyos szemcsenagyságnál finomabbra őrölt szemcsék esetén lesznek már oly szemcsék is, amelyek nem világítanak. A nem világító szemcsék viszont még tartalmaztak akti­vátort, amely nyomokban kimutatható volt. Ezen jelenség okát kutatva arra a feltevésre jutottunk, hogy szemben az eddigi felfogással a lumineszkáló anyagoknál szükségesek . bizonyos szennyező anyagok, amelyek az anyag rácsában helyezkednek el és ily módon rácshibát alakítanak ki (aktivátorok), de ezenfelül szükségesek oly anyagok is, melyek nem az egyes szemcsék belse­jében, hanem azok felületén helyezkednek el és szerepük nem aktiválás, hanem szenzibilizálás. Ezen szenzibilizátoroknak az volna tehát a szere­pük, hogy az egyes fény porszemcséket a gerjesztő sugárzásra érzékenyítsék, ami elsősorban az ult­raibolya gerjesztő sugárzás esetén szükséges a fénypor világításához. A fenti elméleti megfontolások alapján kísér­leteket végeztünk az említett földalkálihalofosz­fát fényporokkal és arra a megállapításra jutót-

Next

/
Oldalképek
Tartalom