149592. lajstromszámú szabadalom • Törpekohó és ehhez való üzemeljárás
0 M m "ont: J( ' luhr "1. MAG * A K NÉPKÖZ TA Kb AS AG -S&Ln .-~**& -J— OiiSZA''«" 'I \<\M HIVATAL 18. 1— in 11 149.582. SZÁM .V % Törpekohó és ehhez való üzemeljárás Csernavöigjí László oki. gépcszniériök, Budapest, Veiket Márton gyárigazgató, Diósgyőr, és Schlaííncr JCÍIŐ oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. szeptember 18. A találmány törpekohó és ehhez való üzemeljárás. Mint ismeretes, poros ércek koliósíthatósága és kis szilárdságú kokszoknak a kohósításához való felhasználhatósága végett a nyersvasgyártáshoz mind ez ideig használt nagyolvasztó vagy vaskohó magasságát egyre inkább csökkentik és \úgynevezett törpekohóval dolgozó üzemre térnek át, amelyben a feladatot nem az érc és a koksz minőségi javításával, hanem a kohósító berendezésnek a földolgozandó anyaghoz való idomításával oldják meg. Az ismert törpekohók üzemében vagy gyenge minőségű kokszot, vagy közvetlenül nyers kőszenet kevernek az érchez, vagy pedig az ércadalék és a nyerskőszén keverékét brikettezve adagolják a kohóba. A kohóból távozó torokgáz mármost igen poros és nagymennyiségű kőszénkátrányt tartalmaz, tehát tisztítást igényel. Azonban mind a gáz portalanítása, mind pedig a kőszénkátránynak a kátránykoncentrációjú gázból való kinyerése sok nehézséget okoz. A találmány célja e nehézségek kiküszöbölése és olyan törpekohó létesítése, amelynél poros ércek gyenge minőségű koksszal vagy akár nyers kőszénnel közvetlenül is kohósíthatók, anélkül, hogy a torokgáz sok port tartalmazna és a kátránykinyerés nehézségekbe ütköznék. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kohó aknáján az eddigi gyakorlattal ellentétben nem kell az egész gázmennyiséget átvezetni, mert nyersszénnek a kohósításhoz való felhasználásakor a lepárlásnál lejátszódó folyamatok túlnyomó részt exotermek. Ha tehát a lepárláshoz a kohósításkor fölhasznált gázmennyiségnek csak körülbelül egynegyedrészét vagy esetleg ennél is kisebb részét használjuk fel, a gáz többi részét pedig a kohóból elvételezzük, mielőtt a lepárlandó anyaggal érintkezve kátránnyal szennyeződnék, a torokgáz a kátrányt viszonylag nagy -töménységben tartalmazza és így a kátrány kinyerésérc: már kiválóan alkalmas. A találmány szerinti törpekohó ezért abban különbözik a lepárló- és kohósító aknával, valamint etető- és ürítő berendezéssel bíró ismert törpekohóktól, hogy aknája a találmány értelmében szűkebb keresztmetszetű lepárló szakaszra és bővebb keresztmetszetű kohósító szakaszra van osztva, a kohósító szakasznak a lepárló szakaszba való átmeneténél pedig a kohósító' szakaszból gázt elvételező szerelvénye van. Ez tehát annyit jelent, hogy a találmány szerinti törpekohó aknája — ellentétben az ismert megoldásokkal — egymás fölött elhelyezkedő két részre van osztva. A fölső rész öblítőgáz fűtésű lepárló kemenceként működik, ezen tehát csak a lepárlás, zsugorítás és előszinítés hőszükségletét biztosító gázmennyiséget kell átvezetni. A csökkent gázszükséglet következtében a gázsebesség a méretek túlságos növelése nélkül elég kicsiny lehet ahhoz, hogy a gáz által a lepárló aknából elragadott por mennyisége elenyésző legyen. Ugyanekkor a kátrányt viszonylag kisebb mennyiségű gáz tartalmazza, a kinyerés tehát könnyebben és egyszerűbben foganatosítható. A torokgáz többi részét a törpekohó kohósító és lepárló szakasza között elvételezzük. Ez a gázmennyiség tehát viszonylag nagyobb hőmérsékleten hagyja el a kohót és így fölhasználható az aláfúvott levegő előmelegítésére vagy egyéb hőértékesítésre, például gőzfejlesztésre. A találmány értelmében célszerű továbbá, ha a törpekohó fajlagos teljesítményének növelése végett az aknán átvezetett gáz nyomását úgy szabályozzuk, hogy a törpekohó torkában uralkodó túlnyomás nagyobb legyen, mint 2 atm, célszerűen legföljebb 30 atm értéket érjen el. Kísérletek során kitűnt ugyanis, hogy az aknában uralkodó nyomás ily mérvű emelése lehetővé teszi a kohósítandó érc vagy a fölhasznált koksz szemnagyságának jelentős csökkentését, ami egyenér-
