149584. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet szalagból készült idomok formahengerlésére

Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.584. SZÁM 7. a. OSZTÁLY — WO—50. ALAPSZÁM Szerkezet szalagból készült idomok formahengerlésére Wögerbauer Alfred mérnök, Linz/Donau (Ausztria) A bejelentés napja: I960, november 25. Ausztriai elsőbbsége: 1959. december 10. A találmány szalagból készülő idomok íormahengerlő gépeken való előállítására használható szerkezet, amely a felső tengelyen felfogott bélyeghengerekből és az alsó tengelyre erősített • süllyesztékhengerekből áll. A találmány célja az idocmok élpomtosságának i javítása. A találmány célkitűzésének főként az előhengerelt idomok élpontosságának javításánál vari nagy jelentősége, amely el őh enger el t idomokból hegesztéssel egy-, vagy töhbélű hosszú idomcsöveket állítanak elő. Az előhengerelt idomokból készült, íoi-rnaesövek előállítására ilyen eljárást ismertet például a 200 889 számú osztrák szabadalmi leírás. A találmány további célja a szerszámköltségek csökkentése. A. szalagidomok általában úgy készülnek, hogy a formálást fokozatosan és egymásután levő, bélyeghengerekből és süllyesztékhengerekből álló a Lakozó hengerpárokikai végzik, amely hengerpárok az egyes alakítási műveletek közben a szalag mindkét felületével érintkeznek, a szalag éleit azonban szabadon hagyják. A szalag kívánt helyzetének (pl. szimmetrikus elhelyezkedésének) elérése céljából gyakran a formáló hengerpárok elő vezetőgörgőket alkalmaznak, amelyek a szalagnak balra vagy jobbra való kitérését megakadályozzák. Az ilyen vezetőgörgők alkalmasak arra, hogy az idom gerincrészének és szárrészeinek szélességi eltéréseit előre meghatározott határokon belül tartsák. Ha azonban nagy pontossággal kell az idomot elkészíteni, vagy nagy hengerlési sebességgel kell dolgazni, akkor ezek hatása már nem elegendő. Ilyen esetekben az idom belső oldalain dolgozó formálóhengereket (bélyeghengereket) lehet és szokás vállakkal is ellátni, amik az idomot minden oldalról, tehát az éleknél is teljesen körülfogják. Azonban ennél a megoldásnál mindenegyes szárszélességihez, gerincszélességhez és szalagvastagsághoz külön-külön vállat hengert kell készíteni, mégpedig forgácsolási eljárással (esztergályozással, köszörüléssel), és ezeket megmunkálás után meg is keli edzeni. Ezek a munkafolyamatok költségesek, és az élessarkú bemunkálás következtében, a vállas hengereknél nagy a selejtképződés. A vállas hengerek alkalmazása esetén a meghatározott gyártási programhoz nagyszámú formálóhengeiTtí van szükség. Ha pl. ,,a" a lemezvastagság és az előállítani kívánt szárszélesség „h", akkor aXl> db vállas hengerre van szükség, ami a szerszámraktár értékét is, helyigényét is nagymértékben megnöveli. Programváltozáskor az átálláshoz jelentős munka szükséges. A találmány célja ezeknek a hátrányoknak éa nehézségeknek kiküszöbölése. A találmány a szalagokból készülő idomok alakhengerléséhez egy olyan szerkezetet javasol, amelynek egy felső tengelyre erősített bélyeghengere és egy alsó tengelyre felfogott süllyesztékhengere van, amely süllyesztékhenger és bélyeghenger között az előállítani kívánt idom falvastagságának megfelelő, egyenletes szélességű alakítórés van. Jellemző a szerkezetre, hogy tárcsa alakú, a bélyeghenger tengelyére feltolható, az alakítórésbe benyúló idoméitartója van. Az idom vastagságának megfelelő vastagságú idoméitartó alkalmazásának előnye, hogy az idom az alakrahengerlő gépben minden oldalról körül van véve, és ugyanakkor nincs szükség olyan drága szerszámokra, mint pl. a vállashengerek. Az idomot a sima oldalú formálőhengerhez hozzáfogott cserélhető tárcsákkal alakítjuk ki. A tárcsáknak felhajlított szegély-, illetve körgyűrű alakú peremrésze van, úgyhogy a tárcsa tányér vagy fazék alakú. A felhajlított peremrész hajlásszöge az idom szárrészéhez alkalmazkodó hajlásszögű. A két szög egymást 90°-ra egészíti ki. A már említett vállas hengerektől eltérően a találmány szerinti idoméitartók túlnyomóan forgácsolás nélküli alakítással, pl. tárcsakivágással