149582. lajstromszámú szabadalom • Elektromos vízállás regisztráló berendezés

Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.582. SZÁM 42. c, 26-31 OSZTÁLY — VI—299. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Elektromos vízállás regisztráló berendezés Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Bedeus Károly főmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1960. február 22. Élővizeink vízállás regisztrálásánál a regisztráló berendezést — annak megóvása érdekében -— az árterületen kívül, a töltésen, vagy a magas parton épített házikóban kell elhelyezni. A kisvizi meder vizét e házikóig csővezetéken kell elvezetni, amely a házikó alá épített — legalább a legkisebb előforduló vízállás szintje alá 1 m-rel mélyebben nyúló — aknába torkollik. A vízállás mérés az aknába bocsátott úszó segítségével történik. Ez eljárás hazai viszonyok között nem vált be, mert nagy lebegtetett hordalék tartalmú vizeink a bevezető csővezetéket hamarosan eltömik, ami azt jelenti, hogy e csővezeték állandó karbantartásáról és aránylag rövid idő alatt ismétlődő felújításáról kell gondoskodni. E problémát több külföldi cég ellenállásos, önindukciós, kapacitásios, elektromos távadóval oldja meg. Ez eljárás hátránya az, hogy az elektromos mennyiségek mérése kellő pontossággal nem hajtható végre, ami végeredményben azzal jár, hogy az 5—10 m-es vízjáték egy cm-es pontossággal való mérése nem vihető keresztül, azaz á szükséges pontosság távolról sem biztosítható. A találmány tárgyát képező berendezés egyik lehetséges kiviteli formáját az alábbiakban ismertetjük: A készülék 3 részből áll: 1. A tulajdonképpeni vízmérce. 2. Az impulzus adó. 3. A regisztráló berendezés. 1. A vízimérce lényegileg egy, a mérendő vízjátéknak megfelelő hosszúságú szigetelőlap, amelyre magassági irányban 1 cm távolságban korrózióálló fémkontaktusokat szereltünk. Mindenegyes kontaktus lemezről egy-egy vezeték vezet a vízmérce-léc felső végére szerelt elosztó-dobozhoz. Az elosztó-doboz annyi forrcsúccsal van el-látva, mint ahány kontaktus-lemezünk á vízmércén van, jelen esetben ez 5 m vízjáték esetén 500 forrcsúcsot jelent. A kisvízi meder rézsűjébe betonozott vagy műtárgyra erősített mércelapot a magas parton vagy töltésen elhelyezett impulzus adóval egy 500 eres, földbe ásott telefonkábel köti össze. 2. Az impulzus adó egy szigetelőlapra kör alakban elhelyezett, annak 5/6-od részét betöltő kontaktus lemezsor, amelynek mindenegyes lemeze a vízmércelap egy-egy kontaktusával áll a fent említett kábelen át vezetői összeköttetésben. E kontaktussoron egy erős óramű szerkezet által hajtott kefe fut végig, amely egy körülfordulása alatt .mindenegyes kontaktust egyszer érint, miközben az áramkört annyiszor zárja, üleleg nyitja, mint ahány mércekontaktus víz alatt áll. Az áramkör a kefén, a kontaktusokon, a kábelen, a vízmérce kontaktusain, a vizén át egy jelfogón keresztül zárul, amely jelfogó az áramkör mindenegyes zárásánál meghúz és egy külön áramkör zárásával működteti az impulzus számláló, illetőleg regisztráló berendezés továbbító elektromágnesét. A kefe mindenegyes körülfordulása alatt tehát annyi impulzust fog leadni, mint ahány kontaktus víz alatt áll. A víz fölött álló kontaktusokon át áramkör nem folyhat, így e kontaktusok letapogatásakor áramimpulzus sem jöhet létre. A tárcsa üres 1/6-od részének — forgás irányban nézve — vége közelében egy külön kontaktuspár van, amelyeken át az átfutó kefe hatására, a regisztráló berendezési 0-ra való visszaállítását végző áramkör záródik. Egy körülfordu-