149582. lajstromszámú szabadalom • Elektromos vízállás regisztráló berendezés

Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.582. SZÁM 42. c, 26-31 OSZTÁLY — VI—299. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Elektromos vízállás regisztráló berendezés Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Bedeus Károly főmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1960. február 22. Élővizeink vízállás regisztrálásánál a regisztráló berendezést — annak megóvása érdekében -— az árterületen kívül, a töltésen, vagy a magas par­ton épített házikóban kell elhelyezni. A kisvizi meder vizét e házikóig csővezetéken kell elve­zetni, amely a házikó alá épített — legalább a legkisebb előforduló vízállás szintje alá 1 m-rel mélyebben nyúló — aknába torkollik. A vízállás mérés az aknába bocsátott úszó segítségével tör­ténik. Ez eljárás hazai viszonyok között nem vált be, mert nagy lebegtetett hordalék tartalmú vizeink a bevezető csővezetéket hamarosan eltömik, ami azt jelenti, hogy e csővezeték állandó karban­tartásáról és aránylag rövid idő alatt ismétlődő felújításáról kell gondoskodni. E problémát több külföldi cég ellenállásos, ön­indukciós, kapacitásios, elektromos távadóval oldja meg. Ez eljárás hátránya az, hogy az elektromos mennyiségek mérése kellő pontossággal nem hajt­ható végre, ami végeredményben azzal jár, hogy az 5—10 m-es vízjáték egy cm-es pontossággal való mérése nem vihető keresztül, azaz á szük­séges pontosság távolról sem biztosítható. A találmány tárgyát képező berendezés egyik lehetséges kiviteli formáját az alábbiakban ismer­tetjük: A készülék 3 részből áll: 1. A tulajdonképpeni vízmérce. 2. Az impulzus adó. 3. A regisztráló berendezés. 1. A vízimérce lényegileg egy, a mérendő víz­játéknak megfelelő hosszúságú szigetelőlap, amelyre magassági irányban 1 cm távolságban korrózióálló fémkontaktusokat szereltünk. Minden­egyes kontaktus lemezről egy-egy vezeték vezet a vízmérce-léc felső végére szerelt elosztó-doboz­hoz. Az elosztó-doboz annyi forrcsúccsal van el-­látva, mint ahány kontaktus-lemezünk á vízmér­cén van, jelen esetben ez 5 m vízjáték esetén 500 forrcsúcsot jelent. A kisvízi meder rézsűjébe betonozott vagy mű­tárgyra erősített mércelapot a magas parton vagy töltésen elhelyezett impulzus adóval egy 500 eres, földbe ásott telefonkábel köti össze. 2. Az impulzus adó egy szigetelőlapra kör alak­ban elhelyezett, annak 5/6-od részét betöltő kon­taktus lemezsor, amelynek mindenegyes lemeze a vízmércelap egy-egy kontaktusával áll a fent említett kábelen át vezetői összeköttetésben. E kontaktussoron egy erős óramű szerkezet által hajtott kefe fut végig, amely egy körül­fordulása alatt .mindenegyes kontaktust egyszer érint, miközben az áramkört annyiszor zárja, üle­leg nyitja, mint ahány mércekontaktus víz alatt áll. Az áramkör a kefén, a kontaktusokon, a ká­belen, a vízmérce kontaktusain, a vizén át egy jelfogón keresztül zárul, amely jelfogó az áram­kör mindenegyes zárásánál meghúz és egy külön áramkör zárásával működteti az impulzus szám­láló, illetőleg regisztráló berendezés továbbító elektromágnesét. A kefe mindenegyes körülfor­dulása alatt tehát annyi impulzust fog leadni, mint ahány kontaktus víz alatt áll. A víz fölött álló kontaktusokon át áramkör nem folyhat, így e kontaktusok letapogatásakor áramimpulzus sem jöhet létre. A tárcsa üres 1/6-od részének — forgás irány­ban nézve — vége közelében egy külön kontak­tuspár van, amelyeken át az átfutó kefe hatá­sára, a regisztráló berendezési 0-ra való vissza­állítását végző áramkör záródik. Egy körülfordu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom