149554. lajstromszámú szabadalom • Tranzisztorokkal felépített monostabil billenő áramkör rációaktív sugárjelző készülékek részére

Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG n SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.554 SZÁM 21. a4 . 21—35. OSZTÁLY — MA—1022. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Tranzisztorokkal felépített monostabil billenő áramkör radioaktív sugárjelző készülékek részére Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Molnár István mérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1961. március 17. A találmány tárgyát képező áramkör olyan kapcsolás, melynek segítségével az eddig ismert kapcsolásoknál gazdaságosabban lehet kialakítani egy tranzisztorokkal felépített monostabil billenő­kör dinamikus bemenőköri időállandóját. A nukleáris sugárszint jelzés általános megoldása, hogy a detektorról érkező impulzussorozatot im­pulzusformálás után integrálják, így előállítanak egy feszültségszintet, mely arányos az időalapra vonatkoztatott átlagos beütésszámmal. Az így elő­állított feszültségszint — azonos sugárzási szint mellett — változó attól függően, hogy az integ­ráló kört terhelő áramkör bemenő ellenállása és az integráló kör kapacitása által meghatározott időállandó mekkora. Ez a feszültségszintváltozás (ingadozás) a rádióaktív sugárzás statisztikus inga­dozásával arányos. A keményesöves szintjelzőknél ez a í'eszültség­szintváltozás kis értéken, tartható, mert az integ­ráló kört terhelő billenőkör bemeneti ellenállását megfelelően nagyra lehet kialakítani. így viszony­lag kis integráló kondenzátor alkalmazásával is elérhető, hogy a nagy időállandó miatt a feszült­ségszintváltozá'S (konstans sugárzási szint mellett) kisebb legyen mint a monostabil billenőkör hisz­teréziséből adódó be-, illetve kikapcsol ási feszüit­ségkülönbség. Hasonló típusú tranzisztoros áramkör esetén a fent leírt viszonyok csak úgy valósíthatók meg, ha az integráló kör kapacitását igen nagynak (néhány ezer /xF) választjuk. így a billenőkor kis bemenő ellenállásával, melyet a tranzisztor bázis­emitter ellenállás képvisel, a szükséges nagy idő­állandó biztosítható. Ez a megoldás nem előnyös, mert egy "többezer ( uF-os kisfeszültségű konden­zátor méretei az egyéb alkatrészekhez képest vi­szonylag nagy, ezért egy hordozható készülék méreteit indokolatlanul növeli. Tranzisztoros áramköröknél még egy megoldás lehetséges, éspedig egy impedancia illesztő foko­zat alkalmazása az integráló kör .és billenőkör között. Ez a megoldás a kis méret miatt előnyös, de többletfogyasztást jelent és egy-két-három tranzisztorból álló áramkör esetén viszonylag drága megoldás, A találmány szerinti kapcsolás az előzőkben leírt tranzisztoros kapcsolásokkal szemben azt az előnyt nyújtja, hogy kisebb kapacitású konden­zátorokkal lehet nagy dinamikus időállandót biz­tosítani. Ezért a kapcsolás nem helyigényes és olcsóbb, mint az ismertetett kapcsolások közül bármelyik. Ezt úgy érjük el, hogy a nyugalmi állapotban lezárt tranzisztor kollektor körében olyan időállandói ú kapcsolási elemeket építünk be, mely nagyobb a báziskörben kialakuló dina­mikus időállandónál. Ez a megoldás elvileg lehet SLC tagból felépítve, megvalósítása a billenő­körrel szemben támasztott követelményektől függ. Célszerűségi okok miatt jelen leírásban az áram­kör működését RC tagok esetén tárgyaljuk. A találmány tárgyát képező áramkör műkö­dését példaképpen a rajz alapján az alábbiakban ismertet j ük. A 1 tranzisztor nyugalmi állapotban le van zárva, a 2 tranzisztor vezet. Ezt a beállítást a 3, 4, 5, 6 és 7 ellenállások megfelelő méretezésével lehet elérni. Ha a bemenő kapcsokra negatív statisztikus impulzussorozatot adunk, a 8 ellenállás és a 9 kondenzátor által meghatározott integráló kör 11 pontján a feszültség növekedni fog. Ez a feszült­ségnövekedés addig tart, míg a 11 pont negatívabb

Next

/
Oldalképek
Tartalom