149533. lajstromszámú szabadalom • Röntgenkészülék mozgó besugárzásra

Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0"^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.533- SZÁM 21. g. 17—21. OSZTÁLY — EO-122. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Röntgenkészülék mozgó besugárzásra Erősáramú Gyártmányfejlesztési Intézet Feltalálók: Pattá János technikus, és Suri Andor technikus, mindketten Budapest A bejelentés napja: 1961. január 12. A találmány rotációs és transzlációs elmozdulásból összetett mozgó besugárzásra való röntgenkészülék. Mint ismeretes, az ilyen mozgó besugárzás lényege, hogy a röntgencsövet egyrészt a besugárzandó gócon átmenő függőleges síkban a góc körül körpályán menesztik (rotáció), egyben pedig e síkra harántirányban ív mentén oszcillálta tják (transzláció). E két mozgás következtében a röntgencső meanderszerű pályán halad, tehát mindig más és más irányból sugározza be a gócot. Evégből természetesen biztosítani kell, hogy a röntgencsövet elhagyó sugár állandóan a gócba irányuljon, amely a rotációs és transzlációs mozgás középpontjában helyezkedik el. E feladat kézenfekvő megoldása az volna, hogy a sugárkapu, amelyen át a röntgencsőben gerjesztett sugarak kilépnek, a röntgencsővel mereven lenne összekötve és így a sugárkapu hossztengelye mindig összeesnék a transzlációs mozgás sugarával, vagyis mindig .a transzlációs mozgást megszabó ív görbületi középpontjába irányulna. Ha azonban a röntgencső a sugárkapuval mereven van összekötve, az általában megkívánt besugárzási tartomány biztosítása végett a röntgencsövet energiával ellátó kábelt a megengedettnél jobban kell hajlításra igénybe venni. Ha viszont biztosítani kívánjuk, hogy a kábel hajlítási igénybevétele a megengedett értéket ne lépje túl, a helyszükséglet aránytalan megnövekedése áll a gyakorlati megoldás útjába. E nehézségek kiküszöbölése végett a röntgencső és a sugárkapu mozgását egymástól szétválasztották. Ez ugyanis lényegében azt jelenti, hogy a röntgencsőnek mindössze az ív követéséhez szükséges viszonylag kis szögelfordulással járó mozgást kell végeznie, viszont nem kell résztvennie a sugárkapunak a besugárzási tartományt kimerítő elfordulásában. A kábelt tehát csak a röntgencső viszonylag kis elfordulása veszi hajlításra igénybe, ugyanekkor a sugárkapu viszonylag tág határok között elfordulhat, anélkül, hogy ez a röntgencsövet energiával ellátó kábelt terhelné. Az ilyen rendszerű ismert röntgenkészülékeknél azonban a szétválasztott mozgásokat külön-külön motorral eszközlik és a motorok fordulatszámának villamos összefüggésével biztosítják, hogy a sugárkapu hossztengelye állandóan a rotációs mozgás középpontján menjen át, vagyis a gócba irányuljon. Nyilvánvaló, hogy az ilyen megoldás rendkívül gondos megmunkálást, szerelést, beállítást és állandó ellenőrzést igényel. A találmány célja az említett villamos kapcsolatnak egyszerű mechanikai kényszerkapcsolattal való helyettesítése. A találmány abból a felismerésből indul ki, hogy transzlációs mozgás végett körívpályán mozgó röntgencsővel felszerelt röntgenkészülékek esetén erre egyszerű lehetőség van. Ezek a röntgenkészülékek ugyanis általában úgy jellemezhetők, hogy rotációs és transzlációs elmozdulásból összetett mozgó besugárzás végett függőleges síkban keringő és e keringés középpontja körül a keringés síkjára harántirányban körívpályán oszcilláló röntgencsövük, a röntgencsővel társított és ennek mozgása közben a keringés középpontjába irányuló sugárkapujuk, valamint a röntgencsövet a körívpályán menesztő és a sugárkaput eközben elfordító egy-egy kinematikai láncuk van. A találmány értelmében mármost a sugárkaput mozgató kinematikai lánc hajtóvégét a körívpálya alkotja. Ily módon nyilvánvalóan biztosítva van, hogy a röntgencsőnek a körívpályán való menesztése szükségképpen maga után vonja a sugárkapu viszonylagos el-