149531. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textíliák, szőrmék, tollak, szőrök tartós kikészítésére az azokat károsító rovarok - elsősorban molyok -, penészgombák és baktériumok ellen

Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG «BT -5^ SZABADALMI LEIRÄS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149531. SZÁM 8. k. OSZTÁLY — EE-832. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás textiliák, szőrmék, tollak, szőrök tartós kikészítésére az azokat károsító rovarok — elsősorban molyok —, penészgombák és baktériumok ellen Egyesült Vegyiművek, Budapest Feltalálók: Merényi Armand vegyészmérnök (80%) és Bartha Béla vegyészmérnök (20%), mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1961. január 13. A találmány eljárás textiliák, szőrmék, tollak, szőrök tartós kikészítésére az azokat károsító ro­varok — elsősorban molyok —, továbbá penész­gombák és baktériumok ellen, halogéntartalmú femlszulfamidodifeniléterszulfonsavak és ezek származékainak felhasználásával. Ismeretes, hogy a molymentesítőszerként fel­használt vegyületek legkorszerűbb és leghatáso­sabb képviselői közé tartozó savamidok két fő­vegyülettípusba sorolhatók. Az egyik típusba szulfonamidok tartoznak; ezek a korábbi, illetve legújabb Eulan-típusú vegyü­letek. Az előbbiek alapja a 3,4-diklórbenzol-N­-metil^szulfamid (Eulan BL). E vegyület hátránya, hogy vízben oldhatatlan, és a gyapjúáruk kikészí­tését csak szerves oldószer segítségével lehet vele elvégezni. A nitrogénhez kapcsolódó metilgyök­nek magasabb szénatomszámú alkilgyökkel, vagy a nitrogénhez kapcsolódó metilgyöknek és hidro­génnek két alkilcsoporttal történő helyettesítése már hatáscsökkenéshez vezetett, az anilidek pe­dig használhatatlanoknak bizonyultak. A legújabb, növelt hatású szulfamidok klórmetilszulfonamid típusúak. Legjelentősebb képviselőjük a klórmetü­szulfo-2,4,5-triklóramilid (Eulan BLN), ill. ennek nátriumvegyülete (Eulan WA); az utóbbi már arra is lehetőséget nyújt, hogy alkalikus vizes fürdő­ből lehessen alkalmazni, a szerves oldószer el­hagyásával. Molymentesítőszerként legújabban ismertekké váltak a több aromás gyűrűt és halo­gént tartalmazó klórmetán-, ill. klőretánszulfon­amid-származékok. Ezeknek is hátránya, hogy ál­talában csak szerves oldószerben oldva alkalmaz­hatók. A másik fő típust a halogén tartalmú aminodifenil­éterszulfonsav-származékok képezik. E vegyület­típus legelső képviselőit zsírsavval acilezett szár­mazékok formájában alkalmazták. Ismeretesek az ilyen típusú vegyületek cianürkloriddal kapcsolt triazin-származékai, valamint a foszgénnel szim­metrikusan kapcsolt karbamid származékai is. Jobb hatásúak az aszimmetrikusan felépített kar­bamid-származékok, amelyek közül legjelentősebb a tetraklór-szulfo-difeniléter-fenil-karbamid (Mi­tin FF). E vegyülettípusnál döntő mértékben be­folyásolja a biológiai hatást a szubsztituensek hely­zete; sokszor azonos bruttó képletű izomerek teljesen hatástalanok. A szulíocsoport révén ezek a vegyületek vízben oldhatók. Az eddig ismert hatásos molymentesítőszerek hátránya, hogy előállításuk költséges. így szulfon­amid (Eulan) típusú vegyületek előállításánál a szulfamid kapcsoláshoz szükséges szerves oldószer és savimegkötőszer (pl. piridin) vilszonylag drága. A vízben nem oldódó típusoknál a felhasználás­hoz szükséges szerves oldószer további költséget jelent, és ugyanakkor korlátozza az ipari felhasz­nálás lehetőségeit. A karbamid-származékok szin­tézise igen körülményes, minthogy a foszgénes izocianát-képzés kivitelezése nemcsak nehézkes, hanem veszélyes is. A találmány célja az eddig ismert molymente­sítőszerek előállításával, ill. felhasználásával járó hátrányok kiküszöbölése, és olyan kikészítési el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom