149530. lajstromszámú szabadalom • Készülék folyadéknak folytonosan változó mennyiségben való adagolására

Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •íf^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.530. SZÁM 64. a. 1-6, 42. e. 8—20. OSZTÁLY — EE—824. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Készülék folyadéknak folytonosan változó mennyiségben való adagolására Erjedésipari Kutatóintézet, Budapest Feltalálók: Pele Antal oki. vegyészmérnök, Almásy Ferenc oki. gépészmérnök és Varga László vegyészmérnök hallgató, mindhár man Budapesten A bejelentés napja: 1960. december 19. A találmány automatikusan működő folyadék­adagoló készülék, amellyel kémiai vagy biokémiai folyamatokhoz, reakciókhoz a folyamat, ül. le­akció közben szükséges folyadékokat előre meg­határozott, a folyamat ill. reakció előrehaladásá­tól függően akár folytonosan változó mennyiség­ben is automatikusan lehet adagolni. A kémiai, biokémiai és biológiai műveleteknél a hatóanyagot, ill. anyagokat tartalmazó folya­dékot előírt ütemben kell a reakciótérbe adagolni. A kémiai folyamat, ill, reakció sikeres elvégzésé­hez ez feltétlenül szükséges, akár laboratóriumi, akár nagyüzemi méretű reakcióról, ill. folyamaí­rói van szó. Az eddig ismert eljárásoknál a hatóanyagokat tartalmazó folyadékot túlnyomóan kézi szabályo­zással (pl. csapnyitással) adagolják a reakciótérbe. , A kézi adagolást szükségszerűen csak szakaszo­san lehet változtatni, csak meghatározott időközökben lehet bizonyos előre meghatározott folyadékmennyiségeket a reakciótérbe bevinni. Ismert jelenség, hogy a kémiai folyamatok, ill. reakciók időben folytonosan és folyamatosan ha­ladnak előre, ezért az időszakosan szabályozott adagolás nem felel meg azoknak a követelmé­nyeknek, amelyeket a reakció sikeres és kifogás­talan végrehajtásához ki kellene elégíteni. A kéz­zel történő hatóanyagszabályozás további hátrá­nyos tulajdonsága, hogy az adagolandó mennyi­ség nincs mindig pontosan bemérve az adagoló­edénybe, és a szabályozások között eltelt idő hossza is változó, az előírttól eltérő. Még a leg­begyakoroltabb és leggondosabban dolgozó kezelő­személy sem tudja az adagolás ütemét betartani, ezért hol több, hol kevesebb a hatóanyagok meny­nyisége annál, mint amennyire a reakciótérben a reakció adott időszakában szükség volna. A kézi szabályozás különösen helytelen abban az esetben, ha az adagolandó hatóanyagmennyi­ség a folyamat különböző* időpontjaiban külön­böző. A hatóanyagmennyiség adagolásról-adago­lásra végzendő változtatását még a jól begyako­rolt személy sem tudja az előírásoknak megfele­lően elvégezni. Ismeretesek már automatikusan működő ada­golóberendezések is, azonban ezek is csak meg­határozott időtartamok eltelte után adagolják a reakciótérbe az előre meghatározott mennyiségű hatóanyagot. Ezeknél pl. meghatározott köbtar­talmú adagolóedények vannak, amelyeknek köb­tartalma az egyszerűbb automatikus adagoló­berendezéseknél a folyamat közben nem változ­tatható, tehát kb. ugyanolyan eredménnyel vég­zik az adagolást, mint a kézi adagolóműveletek ismertetésénél láttuk. Az ismert automatikusan adagoló készülékek és berendezések között vannak olyanok is, ame­lyeknél az adagolóedényeket a reakciófolyamat közben lehet ugyan cserélni, ill. az adagolás sza­poraságát lehet ugyan változtatni, ezek az edé­nyek azonban még mindig csak meghatározott időközökben végzik az adagolást, ill. csak szaka­szosan végzik a szabályozást. Ezek a berendezé­sek túlságosan komplikáltak, következésképpen nagyon drágák, azonkívül az adagolt mennyiség­nek, ill. az edények számának változtatása ezek­nél is szűk korlátok közé van szorítva. Ennek eredményeként az egyes adagolóberendezések rendszerint csak néhány reakciófolyamat kiszol­gálására használhatók, így olyan üzemekben, ahol

Next

/
Oldalképek
Tartalom