149490. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glikolid polimerizálására
Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG -#r -íj-SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.490. SZÁM 12. o. 5—10. OSZTÁLY — JI-175. ALAPSZÁM Eljárás glikolid polimerizálására VEB Filmfabrik AGFA Wolfen cég, Wolfen (Krs. Bitterfeld) NDK Feltalálók: Dr. Voss Walter professzor, Dessau-Haideburg (NDK), Joachim Rolf oki. vegyész, Wolfen (NDK) A bejelentés napja: 1960. október 12. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1960. április 27. Az ismeretes poliglikolid előállítási eljárásokban (2 668 162 sz. amerikai és 755 447 sz. angol szabadalom) viszonylag hosszú idő szükséges ahhoz, hogy használható, nagy molekulás polimerizátumot nyerjenek. Ez a hosszú polimerizálási idő a glikolid'bah' esetleg még jelenlevő savas alkotó elemekre vagy a kevéssé aktív katalizátorokra vezethető vissza. A polimerizáláshoz felhasznált glikolid jellemzésére jobb, ha az olvadáspont helyett a savszámot adják meg, miivel az olvadáspont-tiszta glikolid (83,4 C°) savas szennyeződéseket még tartalmazhat. A. 0,5-nél nem nagyobb savszámú glíkolidot 0,5% vagy ennél kisebb ikoncentrációban jelenlevő nagy aktivitású katalizátorok ielenlétében polimerizálják. Katalizátorként fémoxidok, vagy szerves savak fémsói alkalmazhatók. Egészen különös aktivitást tanúsít a már a la'ktidpolimerizálásnál bevált ón (Il)-sztearát. Ennek az aktív katalizátornak a jelenlétében és magas hőmérsékleteken a glikolid néhány perc alatt polimerizálódik. A polimerizálás rövid időtartama alatt felszabadult hő mégis helyi bomlásokhoz vezet, ami a polimerizátuim barna elszíneződését és hólyagképződést okoz. Azt találtuk, hogy ezek a bomlások elkerülhetők, ha a polimerizációs hő gyors elvezetéséről gondoskodunk. Ez különböző módon történhet, így pl. a polimerizálandó glikolint cseppenként adjuk olyan nagy mennyiségű indifferens folyadékhoz, amely nagy tömege folytán elegendő hőt képes felvenni avégett, hogy a felszabadult és nyilvánvalóan meglehetősen magas hőmérsékletű polimerizációs hőt jól elvezessük. Ez az intézkedés gazdasági és technikai vonatkozásban nem kedvezőtlen, mivel a nagyhatású katalizátor segítségével végzett gyors polimeirizalassal a folyamatos kivitelezés lehetősége adva van. További lehetőségeket az alábbiakban ismertetünk: A beadagolt mennyiségeik kis részekre osztásán kívül célszerű továbbá a reakció-hő elvezetésének lehetőségót más, önmagáiban ismeretes technikai intézkedésekkel biztosítani. Ilyen intézkedés lehet p\. a glikoliddal és poligldkoliddal szemben indifferens cseppfolyós közeg nagy feleslegben való alkalmazása, amely tömegénél fogva elegendő hőt vesz fel. Más lehetőségeket alább sorolunk fel. Indifferens folyadékként különösképpen a 150 C° felett forró éterek, előnyösen az anisol, fenetol és difeniloxid, valamint aromás szénhidrogének, továbbá paraffinolaj, észterek és ketonok bizonyultak alkalmasnak. Ügy járhatunk el, hogy a katalizátorral összekevert, megolvadt glikolidot előnyösen folyamatosan kis mennyiségekben a forró indifferens folyadék viszonylag nagy térfogatába visszük be. A Sáros 'polimerizációs hő a folyékony közegnek adódik át. A keletkező polimerizátum fehér és majdnem hólyagmentes. Itt arra kell ügyelni, hogy a poliglikolidot a polimerizálás befejezése után a fűtőzónából azonnal eltávolítsuk. A nagy polimerizációs hőt más módon is elvezethetjük; mégpedig oly . módon, hogy az indifferens közegnek csak viszonylag kis mennyiségét adagoljuk. Célszerűen olyan folyadékokat alkalmazunk, amelynek forrpontja 150—220 C° között van, előnyösen olyanokat, amelyek csak néhány fokkal magasabban forrnak, mint az a hőmérséklet, amelyen a polimerizálás megindul.
