149474. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ívcső gyártására

Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.474. SZÁM 7. b. 14—21. OSZTÁLY — SA-1286. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés ívcső gyártására Sántha Andor oki. gépészmérnök, Kecskemét A bejelentés napja: 1960. június 6. A vízvezetékeknél, gázvezetékeknél és más berendezéseknél nagy mennyégiségben használt ívcsöveket eddig legtöbbször tüskéről való lehúzással készítették és ezzel az eljárással készítik ma is. Ennek az eljárásnak azonban igen nagy hátrányai vannak: csak különleges minőségű acélból készült csövek dolgozhatók fel vele, igen nagy a selejtszázalék és hulladék, az ívcsövek falvastagsága pedig nem egyenletes, hanem a külső ívnél a cső jóval vékonyabb mint belül. A másik ismert eljárásnál az ívcsövet két sajtolt féldarabból hegesztik össze, ami lehetővé teszi egyenletesebb falvastagság elérését, de ez az eljárás nagyon bonyolult és drága, kb. 14 műveletet igényel és emellett a gyártmány minősége nem is kifogástalan. A találmány célja az ívcsövek olcsó és gyors előállítása oly módon, hogy azok mindenben megfeleljenek a korszerű követelményeknek. E célból a találmány értelmében egyenes csődarabból indulunk ki és azt úgy, amint a csatolt rajzok 1. ábrája mutatja, ferde síkok mentén feldaraboljuk. A darabolás történhetik fémfűrészszel vagy bárminő más módon olyképp, hogy a kapott csődarabok palástján a legrövidebb alkotó hossza kb. egyenlő legyen a készítendő ívcső legbelső, tehát legrövidebb ívének hosszával, a leszabott csődarab leghosszabb alkotója pedig a készítendő ívcső külső ívhosszával egyenlő. Ha az így kapott csődarabokat meghajlítjuk oly módon, hogy annak középvonala negyedkör alakú legyen, akkor a két végfelület egymással kb. derékszöget zár be, úgy, amint ez ívcsöveknél fizükséges. A meghajlítás úgy történik, hogy az egyenes csődarab belsejében betétet helyezünk el, amely csuklósan egymáshoz csatlakozó részekből áll és így az egyenes csődarabba betehető, de ívelt alakot is felvehet. A találmány részleteit a -rajzokkal kapcsolatosan magyarázzuk meg, amelyek a találmány példaképpeni kiviteli alakját mutatják. Az 1. ábra, •mint már említettük, a cső feldarabolását szemlélteti, a 2. ábra a hajlításnál használt betétet az egyenes csődarabba helyezve, tengelyirányú metszetben mutatja és a 3. ábra a háromrészű betét baloldali darabjának nézete belülről, tehát a rajz szerint a jobb oldalról tekintve. A 4. ábra a betét középső darabjának oldalnézete. Az 5. ábra az ívcsövet kész, meghajlított alakban, a benne levő betéttel együtt tengelyirányú metszetben szemlélteti. A 6. és 7. ábra a hajlításhoz használt prés elölnézete, ill. oldalnézete részben metszve, a benne levő munkadarabbal együtt, nyitott állapotban, vagyis a préselés megkezdése előtt. A 8. és 9. ábra másik kivitelt szemléltet egyenes és hajlított helyzetben. A vékonyfalú ívcsövek a hajlítást természetesen csak a belsejükben levő betéttel bírják el, betét nélkül összenyomódnának, sőt el is törnének, de ennek a betétnek olyannak kell lennie, hogy az egyenes csődarabba be lehessen tenni, a hajlítást elbírja, az ívelt alakú csövet is megtámassza és sajtolás után az ívcsőből könnyen ki lehessen venni. E célból a betétet több részből, előnyösen három részből készítjük és ezek a részek csuklósan egymáshoz csatlakozó csődarabokból állnak, de elvben tömörek is lehetnek. A rajzon látható megoldás, amelynél a részek belül üregesek (csövesek) főleg nagyobb ívcsöveknél azért előnyösek, mert így a betét könnyű és megfogni is könnyen lehet. , A felrajzolt kivitelnél a betét középső 1 része vastagfalú csődarab, amelyet kétoldalt ferde felületek határolnak és amelynek a rajz szerint felső, rövidebb része körhenger alakú, az alsó hoszszabb része pedig domború és ívelt kialakítású, ami megfelel a készítendő ívcső belső felületi alakjának. Az 1 középdarab két oldalán, előnyösen a középvonal alatt (tehát a középvonaltól kifelé eltolva) két forgáscsap van, amelyeket 2-vel jelöltünk és amelyek felerősítése hegesztéssel