149457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék háncsrostok finomságának meghatározására

Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG-" SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.457. SZÁM 42. k. 20—29. OSZTÁLY — .TE-248. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás és készülék háncsrostok finomságának meghatározására Textilipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Kerékgyártó Pál gépészmérnök, Zách Ferenc gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1960. május 30. A porózus rost szálmintákon végzett légáteresz­téses finomságmérés alapgondolata Hertel-től szár­mazik. Ennek lényege, hogy a légáteresztőképes­ség adott súlyú és tömörségű minta esetében egy­értelmű összefüggésben van a rostok felületével és így hasonló keresztmetszetű anyagok esetében azok finomságára is jellemző. Ezen az elven főleg a pamutipar és kisebb mértékben a gyapjúipar területén több gyors vizsgálati módszer fejlődött ki. A mérésre jellemző paraméterek: a minta sú­lya, tömörsége, az átáramló levegő nyomása, mennyisége és ideje. A felsorolt paramétereken kívül a mérés eredményét befolyásolja a szálak elhelyezkedése a mérőcsőben, melyre több lehe­tőség is van. 1. Kuszált szálak eredeti hosszúságukban, 2. Kuszált szálak adott hosszúságúra vágva, 3. Rendezett szálak a légáramra merőlegesen elhelyezve, 4. Rendezett, vágott szálak a légáramra merőle­gesen elhelyezve, 5. Rendezett szálak párhuzamosan a légáram­mal. A felsorolt 5 lehetőség közül'ez ideig csak az első négyet alkalmazták, az ötödiket nem. A rö­vidszálú anyagok pamut, stb. ugyanis csupán az első négy módszerhez alkalmasak, míg a háncs­rostok természetes hosszúságuk következtében meghamisítják az eredményt. A találmány háncsrostok finomságának megha­tározására eljárás és készülék, amely ugyancsak a légáteresztéses mérési módszeren alapszik. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy súly­mérés nélkül a párhuzamosított rostkötegeket fél­behajtva mérőcsőbe húzzuk, oly módon, hogy a mérőcső hosszától függően, annak két végén ki­maradt rostkötegek közel egyforma hosszúak le­gyenek, majd ezeket eltávolítjuk és légátereszté­ses módszerrel, egymástkövetöen két különböző átmérőjű mérőcsőben vizsgálva, meghatározzuk a különböző porozitás mellett mutatott légellenállá­sukat, és ebből a finomságukat. Mint ismeretes a rostnövényekből származó rostok igen hosszúak, pl. len esetében 400—800 mm. és finomságuk a hossz mentén nem egyfor­ma. A növény gyökér rész felőli oldalán durvább és innen kiindulva a hegye felé finomodik. Ha tehát a rostból pl. 10 mm-es nyesvények finomsá­gát mérjük, akkor a tőrész és hegyrész között nagyságrendi különbségeket fogunk találni. Kü­lön-külön mérésekre van tehát szükség ahhoz, hogy a rost tényleges finomságát átlagolással jel­lemezni lehessen. A találmány szerinti eljárás mindezeket a hátrányokat kiküszöböli, mivel a mérőcsőbe való behúzás összehajtva történik és így adott rosthosszúság esetében annak kétszere­sét tartalmazza. Könnyen belátható, hogy a mé­rőcsőbe került marokrészek az egyenletesen fino­modó rest finomságának jó középértékét fogják adni. Nincs tehát szükség külön mérésekre az anyag tő, közép és hegy részén ahhoz, hogy a nyert finomságok átlagolások révén kelljen jelle­mezni a vizsgált anyagot. A mérés elvére vonatkozó összefüggéseket J. Kozeny körvonalazta a hengeres testek közötti áramlással kapcsolatosan. A mérési eredmények várható összefüggése ezek szerint: ,4„ • C • Ka s vj — r r'­alapegyenletből kiindulva, ahol

Next

/
Oldalképek
Tartalom