149447. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmány kiegészítésre alkalmas dikalciumfoszfát előállítására

Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG HT'NS­SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.447 SZÁM 12. m. 1—4. OSZTÁLY — NE-274. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás takarmány kiegészítésre alkalmas dikalciumfoszfát előállítására Nehézvegyipari Kutató Intézet, Veszprém 80% és Papp László oki. vegyészmérnök, Budapest 20% Feltalálók: dr. Ballá Béla oki. vegyészmérnök és Tancsa András oki. vegyészmérnök, mindketten Veszprémben A bejelentés napja: 1960. november 16. Az állati szervezet hiányos foszforellátottsága a csontrendszer és egyéb szervek megbetegedé­sére vezet és súlyosan gátolhatja a növekedést, a szaporodást, a tej- és egyéb termékek terme­lését. A korszerű takarmányozásban ezért egyre elterjedtebben alkalmaznak takarmánykiegészítő foszfát tápsókat. E takarmánykiegészítő foszfát tápsóktól meg­követelik, hogy a szervezet által könnyen fel­vehetők, jó hatásfokkal hasznosíthatók legyenek és ne tartalmazzanak egészségre ártalmas szeny­nyezéseket. Az első feltétel biztosítható, ha a tápsó P205-tartalma 0,2%-os sósavban, 2%-os citromsavban, vagy ammonalkálikus ammónium­citrát oldatban oldódik. Az egészségre ártalmas szennyezések közül a nyersanyagok összetételét figyelembe véve elsősorban a fluor-vegyületek (fluoridok, sziliko-fluoridok, fluorapatit) veszélye­sek, mivel a fluor protoplazma- és enzimmereg, súlyos elváltozást okoz a csontrendszerben. A takarmánykiegészítő foszfát tápsók nyers­anyaga közvetlenül, vagy közvetve a nyersfoszfát, melyet feltárnak és fluortartalmát csökkentik olyan mértékben, hogy a tápsó fluortartalma ne haladja meg a P2'05-tartalmának 0,6%-át. A takarmányfoszfát gyártási eljárások egyik csoportja értelmében közvetlenül vagy előzetes savazás után a nyensfoszfátot 1200—1500 C°-on izzítják. Ennek eredményeként a füstgázokban jelenlevő vízgőz hatására a hyersfoszfát fluor­tartalmának nagyrésze HF formájában felszaba­dul és .fluorszegény, jó citrátoMhatóságú trikal­ciumfoszfát keletkezik. Az eljárások másik csoportjánál nem közvet­lenül a nyersfoszfát az alapanyag, hanem ennek kénsavas feltárási termékei, a technikai foszfor­sav, vagy a szuperfoszfátból nyert monokalcium­foszfát-oldat. A kalciumszulfát csapadéktól szű­réssel elválasztott oldatot először fluortalanítják. Ez az oldatnak oltott mész- vagy mészkőszuszpeii­zióval való részleges semlegesítésével történik, mellyel kalciumfoszfát kíséretében az oldat fluor­tartalmának nagyrésze CaF2 formájában leválaszt­ható. A csapadék eltávolítása után az oldat to­vábbi semlegesítésével fluorszegény dikalcium­foszfátot állítanak elő. A termikus eljárások technológiailag egysze­rűek, de hátrányuk a magas hőmérséklet, a tűz­álló anyagnak az adott agresszív körülmények közt való gyors korróziója, a termék viszonylagos tisztátalansága, és többletköltséget jelent a füst­gázok fluorvegyületektől való megtisztításának szükségessége is. A nedves eljárásokkal e nehéz­ségek elkerülhetők. Ezeknél viszont a háromféle csapadék (kalciumszulfát, kalciumfluoridtartalmú kalciumfoszfát és dikalciumfoszfát) egymást kö­vető szűrése jelentkezik tehertételként. Külön nehézség mutatkozik a fluortalanítási műveletben keletkező rendkívül kedvezőtlen állományú és igen nehezen szűrhető csapadék eltávolításánál, melyre az eljárások egyike sem ismertet meg­nyugtató megoldást. Bonyolítja még a technoló­giát az a körülmény, hogy e fluortartalmú csa­padék jelentős mennyiségű kalciumfoszfátot is tartalmaz, melynek értékes termékké, pl. mű­trágyává való feldolgozása további gyártási mű­veleteket (feltárás, granulálás, szárítás, csomagolás stb.) igényel. Kísérleteink során úgy találtuk, hogy ha a szuperfoszfát vízzel való kilúgzását káliumionok

Next

/
Oldalképek
Tartalom