149422. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus elrendezés kis egyenáramok mérésére

Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.422. SZÁM 21. e. 29—36. OSZTÁLY — VA—932. ALAPSZÁM Elektronikus elrendezés kis egyenáramok mérésére VEB Vakutronik Dresden, Dresden, Német Demokratikus Köztársaság Feltaláló: Schubert Gerd oki. mérnök Dresden, Német Demokratikus Köztársaság A bejelentés napja: 1961. január 27. Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1960. július 25. Kis egyenáramok mérésére feszültségesósi és feltöltési módszereik használatosak elefctrométeres egyenfeszültség erősítőkkel kapcsolatban. Elegenidő erősségű áraimellencsatolás bevezeté­sével az erősítés mértéke csak azon alkatrészek­től függ, amelyek az ellenáram nagyságát meg­határozzák és a bemeneti időkonstains nagy ellen­csatoló ellenállások alkalmazása esetén is kis ér­téken tartható. Amennyiben a feltöltési módszert alkalmazzák, ezen tulajdonságok nagy feszültségerősítések és az ellencsaitoló kondenzátor megfelelő választása útján érhetők el. A bemenő áramnak közvetlen mérése azonban csak egy,, a kimenő köriben levő kondenzátoron átfolyó áram- mérése útján lehet­séges, amely kondenzátor feszültsége a /bemenő feszültséggel arányosan 'Változik. Ha olyan kime­nő áramokat akarnak elérni, amelyek a szokásos robusztus mutatós műszerekkel vagy mi több, vo­du nalírókkal (mérhetők és jelezhetők, az i — C dt összefüggésnak megfelelően, normális költségek­kel megvalósítható feszültségváltozásoknál túl nagy kondenzátorokat kell alkalmazni. Ha a feszültségesési módszerrel kis egyenára­mokat kívánnak mérni, amelyekééi a jel és a frekvencia elhúzás között nagy .távolságok van­nak, olyan erősítőket kell alkalmazni, amelyek­nek kicsiny a fireikvenciaelhúzásuk. Aramellencsatolással alkalmazott feszültségesé­si módszer esetén a fentemlített követelmények teljesítéséhez 10-12 Amp. értékűnél kisebb áramok mérése és igen nagy értékű, 1011—10 lr> Ohm nagy­ságú ellenállások szükségeseik. Ilyen nagy ohmos ellenállások a technika mai állása mellett csak nagy tűrésekkel, nagy hőfok koefficienssel és idő­ben instabil ellenállásértékkel gyárthatók úgy, hogy pontosabb árammérő erősítők ezzel nem. építhetők. A találmány szerinti elrendezés elkerüli a fe­szültségesési módszerinél fellépő hátrányokat az­által, hogy instabil alkatelemeket nem alkalmaz és ezáltal az erősítés kívánt panto'sságát biztosít­ja. A találmány értelmében ezt azáltal érjük el, hogy egyenáramú erősítőben áramellencsatolást alkalmasunk ellencsatoló kondenzátoron keresztül, amelynek feszültségváltozása a kimenő feszült­séggel vagy a kimenő árammal arányos, és amely feszültségváltozást az erősítő kimeneten levő in­tegráló tagiról veszünk. A találmány "szerinti elrendezés megkerüli a hátrányos nagydhmos ellenállások alkalmazását azáltal, hogy az adott kis 'kapacitás értékeknél igen pontosan és stabilan gyártható ellencsiaítoló kondenzátort alkalmaz, amelyre a kimenő feszült­séggel, vagy a kimenő árammal arányos feszült­ségváltozást vezet úgy, hogy elég nagy belső erő­sítés esetén stabil összeerősítési érték adódik. Az elrendezésnek a nagyohmos módszerrel szemben az a további előnye, hogy a bemenet és kimenet galvanikusan szét van választva. Az ellencsato­lásnak ez a módszere egyenáramú erősítőknél is alkalmazható, amelyeknek kimenete tetszőleges nyugalmi potenciálon van a [bemenettel szemben. A kimenő feszültséggel vagy kimenő árammal arányos feszültségváltozást egy integráló tag szol­gáltatja, amely például egy kondenzátorból és egy ellenállásiból áll. Az ellencsatolás és integrálás céljára alkalma­zott kondenzátorok kisütése kapcsolókkal, jelfogó érintkezőkkel vagy ehhez hasonló szervekkel tör­ténik. A szükséges kisütési sorozat az integráló tag időállandójának függvénye. A kisütést kézzel vagy automatikusan működtetett kapcsolóval vé­gezhetjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom