149419. lajstromszámú szabadalom • Fénnyel vezérelt tranzisztoros áramkör

Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.419, SZÁM 24. m. OSZTÁLY — TA—592. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Fénnyel vezérelt tranzisztoros áramkör Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Gerő János, intézetünk tudományos munkatársa és Doktor Elek műszerész, (RADELKISZ KTSZ), 60%, illetve 40% részesedési arányban A bejelentés napja: 1960. december 7. Ismeretes az a jelenség, hogy a félvezető anyagok ellenállása csökken megvilágítás esetén, ezért üvegburába beforrasztott félvezető elemeket (diódákat, tranzisztorokat) átlátszatlan festékréteggel leíesik, hogy működésüket a környezet fénysugárzása ne befolyásolja, ugyanis például a tranzisztorok kollektor visszáramának értéke megvilágítás hatására több nagyságrenddel nőhet. A találmány a tranzisztorok kollektor visszáramának megvilágítástól való függését használja fel jelfogók, higanykapcsolók, mágneseskapcsolók stb. működtetésére, amely pl. izzítókályha fűtőtestét kapcsolhatja. Izzítókályhák hőmérsékletének mérésére és hőmérsékletének szabályozására általában ejtőkengyeles műszert használnak, mely a kályha higanykapcsolójának működtetését mechanikai módon oldja meg. Ez a megoldás a súrlódások miatt pontatlan. A találmány mechanikai megoldás helyett súrlódásmentes elektronikus kapcsolást valósít meg, mely részben nagyobb pontosságot tesz lehetővé, részben lényegesen hosszabb élettartammal rendelkezik a kopások kiküszöbölése miatt. Az elvi működés vázlata az 1. ábrán látható. Az —1— izzólámpa a —2— szerelvényben van elhelyezve. Ugyanitt helyezkedik el a •—3— tranzisztor. A —2— szerelvény kiképzése olyan, hogy a —3— tranzisztort csak az —1— izzólámpa világíthatja meg réseken keresztül. Ugyanilyen a —4— szerelvény, melyben az —5— tranzisztor és —6— izzólámpa van elhelyezve. A —3— és —5—• tranzisztorokról a festék el van távolítva. Erre a célra a kereskedelemben árusított minden normál üvegburában beforrasztott tranzisztor használható, melyről a festéket lemossuk, tehát a fény a félvezető anyagra eshet. A —2— és —4— szerelvények között egy műszermutató mozog, amelyre —7-— takarólemez van felerősítve, a műszer pl. egy termoelemmel van összekötve, tehát a műszermutató kitérése arányos a termoelem által mért hőmérséklettel. A műszermutató a kályha hőmérsékletének növekedésekor mindjobban, és jobban kitér, egészen addig, amíg a műszermutatón levő —7— takarólemez az —5— tranzisztort letakarja, ekkor a —6— izzólámpa fénye nem eshet a tranzisztorra és a kályha fűtése kikapcsol. A kályha hűlése következtében a műszermutató kitérése csökken, az —5— tranzisztort újra fény éri és ez a kályhát bekapcsolja. A két szerelvény közül a —4— szerelvény mozgatható és a hőmérsékletre skálázott műszeren tetszőleges hőmérsékletre beállítható. A találmány egyik lehetséges kiviteli formáját a 2. ábra mutatja. A —8— ós —9— 'bemenetekre váltófeszültség van kötve. A —10— dióda a váltófeszültséget egyenirányítja a vele sorba kötött —3— tranzisztor, mint áramgenerátor működik, melynek csak - megvilágítás esetén van számottevő árama. A —10— dióda és —3— tranzisztor összekötésének olyannak kell lenni, hogy a dióda vezetése esetén a tranzisztorra a szokásos polaritásu feszültség jusson, tehát pl. PNP tranzisztor esetén a kollektor negatív az emitterhez képest. A —3— tranzisztort az —1— izzólámpa, az —5— tranzisztort a —6— izzólámpa világítja meg. Az •—5— tranzisztor kollektorkörében van a —11— jelfogó, amely a kályha áramkörét kapcsolja. Ha a kályha már meleg, akkor a —3— tranzisztort