149348. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kovász folyamatos készítésére

Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.348 SZÁM 2. c. OSZTÁLY — SU—259 ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás és berendezés kovász folyamatos készítésére - Sütő- és Tésztaipari Kísérleti Intézet, Budapest Feltalálók: Makári István és Gasztonyi Kálmán vegyészmérnökök A bejelentés napja: 1960. augusztus 31. A találmány eljárás és berendezés kovász folya­matos előállítására. Ismeretes, hogy a kovászt a - feldolgozni kívánt teljes lisztmennyiségnek általában 30—50%-ával készítik. Ennek a félterméknek az a rendelte^­tése, hogy az előállítására felhasznált, az összes lisztre számítva mintegy 0,2—1%-nyi élesztőt 3—4-szeres (mennyiségűre szaporítsa, továbbá, hogy lehetővé tegye, hogy a liszttel bekerült bak­tériumok aroma-hanyagot alkotó és a kenyér nyú­lósodását meggátló tejsavat és ecetsavat termel­jenek a kovász érése közben. A kovász beérési ideje általában 4—8 óra. Beérés után az érett kovászt még fel nem dolgozott liszttel, vízzel és sóval tésztává dagasztják. Napjainkban szerte a világon foglalkoznak a kenyérgyártás folyamatos gépesítésének, s ezzel párhuzamosan a folyamatos kovászelőállítás prob­lémájának a megoldásával. Folyamatos kovászoló­gép használata esetén ugyanis megszűnik az a nehéz fizikai munka, amely a jelenlegi szakaszos gépek, csészéinek mozgatásához szükséges. A fo­lyamatos kovászológép helyszükséglete is sokkal kisebb, mint az azonos kapacitású szakaszos gé­peké, ami új kenyérgyárak létesítésénél, vagy meglevő üzemek rekonstrukciójánál a beruházás terén jelentős megtakarítást eredményez. A folya­matos kovászológép további előnye, hogy az érő­félben levő kovász technológiai mutatóit állandóan figyelemmel lehet benne kísérni, és így az eset­leg szükségessé váló korrekciók is könnyen végre­hajthatók. Állandó minőségű készterméket ugyanis azonos minőségű liszt feldolgozása esetén is csak akkor szolgáltat a kenyértermelő gépsor, ha a kovász azonos technológiai értékű, aminek viszont elengedhetetlen feltétele a folyamatos kovászelő­állítás. Az erre vonatkozó eddigi eljárások azon­ban vagy nem felelnek meg a korszerű követel­ményeknek, vagy pedig nem alkalmazhatók a hazai technológiai viszonyokra. A Gatyilin-féle kovász- és észterérlelő beren­dezésben körcikkszerűen felosztott, lassan forgó tartályokban érik a kovász. E megoldás hátránya, hogy nagy tömeget kell mozgatni, és a kovász térfogatigénye ugyanolyan nagy, mint a csészék­ben szakaszosan érlelt kovász esetében. Ismeretes olyan eljárás is, amelynél nem _a körcikkszerűen felosztott tartályt forgatják, hanem az: éretlen kovász betáplálására, ill. az érett kovász elveze­tésére szolgáló berendezések haladnak körben. Ezeknél a berendezéseknél megvalósul ugyan a különböző érettségi fokú kovászok szétválasztása, azonban mindegyiknek túlságosan nagy a térfogat­igénye. Külföldön Nugyelman és Rabinovics, hazai vi­szonylatban pedig Szőke készített olyan folya­matos kovászotokat, amelyeknek az a lényege, hogy a homogenizált, de még éretlen kovász egy közel vízszintes vályú felső végén érkezik a rend­szerbe, majd a berendezés: tengelyére erősített keverőkarok hatására érés közben előrehalad a vályú alsó vége felé. A keverőkarok az anyag továbbításán kívül a felesleges gázt is ki­verik a kovászból, és ezáltal csökkentik annak térfogatszükségletét. A vályú alsó végén érett kovász távozik a gépiből. Az: ilyen megoldású kovászológépben tehát a gáznak keveréssel tör­ténő eltávolítása következtében kisebb ugyan a kovász térfogatigénye, azonban nincs biztosítva a különböző korú kovászok szétválasztása, és így az érettebb kovászrészek visszamaradása folytán a gépből távozó kovász egyre savanyúbb lesz. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom