149328. lajstromszámú szabadalom • Nagy mechanikai szilárdságú ezüst elektród és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.328. SZÁM 21. b. 6—14. OSZTÁLY - MA—999. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Nagy mechanikai szilárdságú ezüst elektród és eljárás annak előállítására MTA Központi Kémiai Kutató Intézete, Budapest Feltaláló: Palágyi Tivadar vegyészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1960. december 9. A találmány ezüst oxid elektród és eljárás annak előállítására. Ismeretes, bogy az ezüstoxidot mind primer mind szekundér elemetoben előnyösen alkalmazzák a pozitív elektród anyagaként, negatív elektródként cinket, elektrolitként pedig káliumhidroxid-cldatot használva. Az ezüstoxid depolarizátorral készített elemek ma egyre szélesebb területein kerülnek felhasználásra, így mesterséges holdakban, irányított lövedékekben, meteorológiai vizsgáló szondákban stb. Nagy előnyük, hogy mind a térfogategységre, mind a súlyegységre eső (kapacitásuk igen nagy, kisütési feszültségük pedig állandó. Ezüstoxid elektródot többféle úton. lehet készíteni. A legáltalánosabb módszer abban áll, hogy ezüstklorid vagy ezüstoxid pépet ezüstözött vagy nikkelezett fémhálóra kennek, és szárítás után kisütik ezüstsztvaecsá, majd káliumhidiroxid oldatban, formálják a pásztázott lemezeket. A formálást az; oxigénfejlődés megindulásáig, vagyis cink negatív elektród felhasználása esetén kb. 2,2 volt cellafeszültségig végzik. Az ezüst elektródok szokásos készítési módszerei számos nehézséggel járnak. Általában vékony lemezek gyártása a cél, minthogy az elemeket rendszerint nagy áramerősségű kisütésekre használják fel. Ezért vékony fémhálót alkalmaznak hordozóként, de az erre nedves pép alakjában rápaszt ázott ezüstoxid vagy ezüstklorid réteg megrepedezése és elmorzsolódása szokott száradás és formálás köziben bekövetkezni, ami masszaihulláshoz, ezen, keresztül pedig a cella kapacitásának leromlásaihoz, sőt az elem teljes tönkremeneteléhez is vezethet. A találmány célja a. fenti nehézségek kiküszöbölésével nagy meohandkai szilárdságú elektródok előállítása. A találmány szerinti eljárás abban áll, hogy 50%-nál nagyobb porozitású színterelt nikkellemezt átitatunk tömény ezüstsó-oldattal, és az ezüstsót 'katódikusan fémezüstté redukáljuk, majd az így kapott ezüstöt lúg-oldatban ezüstoxiddá alakítjuk át. Ezt a kezelést célszerű többször, előnyösen ''háromszor-négyszer megismételni. A színterelt nikkellemez pórusait nem célszerű teljesen megtölteni ezüsttel, mert előnyös megfelelő mértékű porozátást hagyni ahhoz, hogy az elektrolit gyorsan be tudjon: hatolni a lemezbe, aminek révén az elektród nagy áramerősségű kisütésé is lehetővé válik. A találmány szerinti eljárás egy előnyös fogamatosítási módja szerint ezüstsóként ezüstnitrátot alkalmazhatunk. A színterelt porózus nikkellemezt célszerű nikkelkairbonil hőhontása útján előállított porból készíteni. A pormetalliurgia területén' tett újabb előrehaladás révén ugyanis lehetővé vált olyan porózus fémtesteik előállítása, amelyeknek porozitása 50 és 90% között változik. így például egészen 90%-ig terjedő porozitású nikkellemezeket lehet készíteni a nikkelkarbomil hőbont.ásával előállított, kis látszólagos sűrűségű nikkelpor felhasználásával, ha.a gyártási eljárás során elhagyjuk a lemezeknek nyomás alatti tömörítését. A laza rákkelport mintegy 500 C° hőmérsékleten, vagy pedig nagyon rövid ideig 800 C° körüli 'hőmérsékleten végzett hevítés útján célszerű összefüggő masszává átalakítani. A nikkelkarbonil hőhontása útján készített por kb. 0,6 g/ml látszólagos: sűrűségű, és védőatmoszíérábanjkömiyen színterelihető anélkül, hogy nyomás alatti tömörítést igényelne. Az ilyen nikkelporból készített lemezek