149293. lajstromszámú szabadalom • Nedvesség ellen védett fémfoszfid és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALMI OKSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.293. SZÁM 45. 1. OSZTÁLY — DE-359. ALAPSZÁM Nedvesség ellen védett fémfoszfid és eljárás annak előállítására Deutsche Gesellschaft für Schadlingsbek äittpfung m. b. H., Frankfurt/Main Feltalálók: Rauscher Herbert dr., üzletvezető, Frankfurt/Main, Barth Hans, üzemvezető Frankfurt/Main és Knöpke Werner oki mérnök, Sprengungen A bejelentés napja: 1960. július 6. NSZK elsőbbsége: 1960. március 31. A kártevők irtására egyes íoszfidokból, pl. a földalkálifémek fosziidjaiból, úgy mint a magnézium-foszfidból (Mg3P2) vagy a földfémek fosziidjaiból (AIP) a vízzel vagy nedvességgel képezett reakció hatására többé-kevésbé sebesen foszforhidrogén képződik. Annyira kívánatos a foszforhidrogén képződése magán a felhasználás helyén, annyira káros a foszforhidrogén keletkezése a gyártás, a csomagolás, raktározás, a szállítás folyamán, továbbá a felhasználás előkészítésekor és az alkalmazás folyamán. Többféle módon megkísérelték befolyásolni a foszfor-hidrogén képződését, pl. a fémfoszfidot úgy csomagolták be, hogy meggátolják a víznek könynyű hozzájutását az anyaghoz, vagypedig sajtolt test alakjában alkalmazták, ami által csökkent a szabad felület és ennek következtében a víz hatása is. Vagy pedig olyan adalékokat, pl. vízoldható sókat adtak az anyaghoz, amelyek lassítják a hidrolízist. Javasolták pl. a parafinnak alkalmazását vízoldható anyagok védelmére oldott, pépszerű vagy folyékony alakban is. Sőt javasoltak szilárd alakban, olyan, szerves anyagokat, mint cellulózészter-oldatokat, a víznek a kalciumfoszfidra gyakorolt hatásának csökkentésére. Ezzel kapcsolatban mindenesetre az, volt a feltétel, hogy ez a szilárd szerves bevonó anyag porózus legyen. Másképp a víz vagy a vízgőz is nem tud behatolni a bevont részecskék belsejébe. A fent megnevezett javaslatok és eljárások közül azonban a kártevők irtásával kapcsolatos gyakorlati felhasználásban egyik sem vált be tökéletesen, ugyanis a foszforhidrogénes bomlást vagy rövid, vagy túl hosszú ideig, vagy pedig nem teljes mértékben akadályozták meg. Azt tapasztaltuk, hogy különösen azok az anyagok alkalmasak az idő és mennyiség szerint nem szabályozható hidrolízis megakadályozására, amelyek vékony rétegben bevonva az egyes foszfidszemosék felületét a folyékony halmazállapotú vizet taszítják, a vízgőzt azonban hosszabb-rövidebb idő után átengedik. Azt tapasztaltuk, hogy ezeket az egymásnak ellentmondó feltételeket különösen olyan anyagok alkalmazásával lehet teljesíteni, amelyek a foszfiddal nem reagálnak, és amelyek az anyag felületén teljesen folyamatos, igen vékony mechanikailag és kémiailag elegendő mértékben ellenálló, nem túl kemény hártyát képeznek. A továbbiakban úgy találtuk, hogy egy víztaszító szerves szilárd anyagból, pl- kemény parafinból képezett bevonat, amelyet a később leírt módon vittünk fel a foszfidszemesék felületére, víztaszító tulajdonságának megőrzése mellett átereszti a vízgőzt, ha kapilláris nyílásokat képezünk ki benne. Ez kielégítő módon akkor érhető el, ha az ilyen védett foszfidhoz hő hatására átalakuló és/vagy bomló anyagot, pl. ammóniumkarbamátot keverünk és ebből sajtolással kemény testet nyerünk. Az adalék hő okozta átalakulásakor, ill. bomlásakor egyrészt széttörik a sajtolt test, másrészt szabaddá válnak a foszfidrészecskék eddig hézagnélküli bevonatán a kapillárisok, úgy, hogy a vízgőz szabadon keresztül megy, míg a víz ezután is nem vagy csak kismértékben tud áthatolni. A találmány ezek szerint -a 'kártevők irtására szolgáló, a nedvesség ellen védett fémfoszfidra vonatkozik, amelynek egyes szemcséit vagy szemcse-csoportjait valamely víztaszító szerves szilárd