149277. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémfelületek korrózió ellen védő és elektromos szigetelő réteggel való bevonására

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 NJSZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.277. SZÁM 21. c. 1—19. OSZTÁLY — WA—96. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás fémfelületek korrózió ellen védő és elektromos szigetelőréteggel való bevonására Fővárosi Villamosvasút Feltalálók: Wallerstein Imre gépészmérnök, Kürti Gusztáv gépészmérnök, Stier Károly technikus, Láng József telepvezető, mindannyian Budapest A bejelentés napja: 1960. május 2. A találmány eljárás fémfelületre, korrózió ellen védő és egyúttal elektromos szigetelő bevonat felvitelére, amely eljárással szobahőmérsékletű anyagot szobahőmérsékletű fémfelületre viszünk fel. A fémek korrózió elleni védelmére főként míniumot használnak. A minium drága anyag es nem víztaszító, ezért felhasználása gazdasági szempontból nem előnyös és ma már korrózióvédelmi szempontból sem teljesen kielégítő. A minium fajsúlya nagy, ezért egyes esetekben — pl. hajóknál, hidaknál stb. — a míniumbevon-it a berendezés súlyát szükségtelenül növeli. Elektromos vezető, ezért a minium csak a korrózióvédelmi célokra használható, elektromos szigetelés céljaira nem. Olyan célokra, amelyeknél a fémfelület bevonatától a korrózióvédelmen kívül elektromos szigetelőképességet is megkívánunk, már próbálkoztak műanyagbevonatokkal. Egyik ilyen műanyagtípus a polietilén, amely víztaszító anyag. Ezt ragasztani nem lehet és csak meleg állapotban és meleg fémfelületre lehet felvinni. Az anyagnak meleg állapotban való fémfelületre juttatása bonyolult és alig végrehajtható műszaki feladat. A bevonni kívánt fémfelületet nem lehet mindig a kívánt hőmérsékletre melegíteni, mint pl. a hajót, gépkocsit, szerszámgépet stb. A felmelegített fémfelület a bevonat felvitele előtt oxidálódik, szennyeződik, és ezért a bevonat nem tapad megfelelően a fémhez. A fémfelület előzetes maratása esetén a megmart fémfelületen Eavmaradékok maradhatnak vissza, melyek korróziót okozva a bevonat és fémfelület közötti kapcsolatot lazítják. A fémfelületre meleg állapotban rávitt anyag belsejében helyi hőmérsékletkülöiifaségek keletkeznek, minek eredményeként a bevonat nem lesz homogén és az esetleg keletkező belső feszültségek a bevonat leválását okozhatják. A bevonat meleg felvitelének további nagy hátránya, hogy rendkívül költséges eljárás. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amellyel fémfelületekre szorosan tapadó, homogén, víztaszító, nagy átütési szilárdságú és a kúszó áramokkal szemben is szigetelő, nagy mechanikai szilárdságú és kopásellenállású bevonatot hideg állapotban és hideg fémfelületre lehet felvinni. Meglepő módon azt találttik, hogy paraffinos poliészternek, monomer stirolnak és kobalt-naftenátnak keveréke hideg állapotban, hideg fémfelületre is felvihető akkor, ha előzőleg a fémfelületre hexacikloperoxidot viszünk fel. Az így nyert bevonat korrózióvédelmi, elektromos szigetelési és mechanikai szilárdsági szempontokból is tökéletesen kielégítő. Az eddig ismert bevonási eljárásoknál paraffint és hexacikloperoxidot nem hoztak kapcsolatba a poliészterrel. Paraffinos poliésztert eddig nem próbáltak fémre vinni, mert a paraffin bevonja a fémet és ennek következtében a fémen nem tapad a poliészterrel. A poliészter polimerizációja a fém felületén minden egyéb anyag hozzáadása nélkül is megindul és végbemegy akkor, ha a poliészter és a fémfelület minimálisan 80—100 C° közötti hőmérsékleten van. és ezen a hőfokon a levegőből oxigén jut az észterbe. Az egyenlőtlen hőfok-