149274. lajstromszámú szabadalom • Mechanikai keresztezésű széles hangsávú hangszóró

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •#r -íj. SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.274. SZÁM 21. a2 . 1—14. OSZTÁLY — VA—855. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Mechanikai keresztezésű, széles hangsávú hangszóró Vadásztölténygyár, Székesfehérvár Feltaláló: Huszty Dénes oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. december 3. A találmány mechanikai keresztezésű széles­sávú hangszóróra vonatkozik. Mint ismeretes, mechanikai keresztezésűnek ne­vezzük az olyan szélessávú hangszórót, amelynél az átviendő frekvenciasáv egyes részeit sugárzó membrán elemeket mechanikus hullámszűrőik se­gítségével csatlakoztatjuk egymáshoz, illetőleg a lengőtekercshez. A hangszórót egy- vagy többutasnak nevezzük aszerint, hogy a meghajtó lengőtekercsihez köz­vetlenül hány meghatározott frekvenciasávot su­gárzó membrán, vagy mebránrész csatlakozik. A műszaki fejlődés olyan hangszórók megvaló­sítását kívánja meg, amelyek mély és magas han­gok visszaadására egyaránt alkalmasak. Az ilyen ún. szélessávú hangszórók tervezésénél az utóbbi években egyre inkább tért hódított az az elv, hogy a különböző rezgésszámú hangok átvitelét lehetőleg egyetlen lengőtekercs által működtetett membránnal vagy membránrendszerrel valósítsák meg. A mély és magas hangok visszaadásának egyet­len "lengőtekercses hangszóróval való megvalósí­tása ellentétes követelmények kielégítését kívánja meg. Ez a nehézségek miatt a megoldások kere­sését és azok nagyszámú változatát eredményezte. Az ismert megoldások lényegében három jellemző csoportba sorolhatók. Ezek a megoldások abból a felismerésből indulnak ki, hogy növekvő frekven­cián a membrán anyagában terjedő transzverzális rezgés csillapodása és véges terjedési sebessége miatt a legnagyobb amplitúdójú gyűrű alakú, csonkakúppalástszerű sugárzó elem egyre inkább a lengőtekercs sugara által meghatározott leg­kisebb méretre szűkül össze. Ebből kifolyólag kettős feladat áll elő. A sugárzási ellenállás nö­velése érdekéhen a legnagyobb amplitúdójú, te­hát a lengőtekercs közelébe eső membránrész mé­retét növelni kellene. Annak érdekében, hogy a legnagyobb kilengésű részen kívüli elemek töme­gének mozgása okozta mechanikai impedancia ne terhelje a lengőtekercset, a membránnak a lengő­tekercstől távoleső, — tehát kisebb amplitúdóval rezgő — részeit célszerű teljesen vagy részlegesén leválasztani beiktatott rugózó elemek segítségé­vel. A lengőtekercs közelébe eső membránrész méretének növelését különálló belső membrán­rész beiktatásával igyekeznek elérni, míg a lengő­tekercstől távoleső, amúgyis kis kilengésű részek leválasztását a membrán anyagából kialakított, bepréselt rugózó hullámos gyűrűk segítségével próbálják elérni. Az első csoportbeli hangszóróknál a membránt egy vagy több rugózó hullámgyűrű segítségével részekre bontják, de lényegében egyutas meg­oldás marad. A második csoportbelieknél a ma­gas hangok sugárzását egy külön membránrész veszi át, amivel a hangszóró lényegében kétutassá válik. Ennél a megoldásnál a két membrán tö­meg- és rugó-viszonyainak megválasztásával hoz­zák létre a kis és a nagy membrán által jól su­gározható frekvenciasavak egymáshoz való csatla­kozását, ún. keresztezését. A harmadik csoport ugyancsak kétutas meg­oldás, de rugózó gyűrűket nem alkalmaz, hanem a keresztezést a terjedési állandók megfelelő meg­választásával biztosítja. Ezen megoldások közös hátránya, hogy az egész membránrendszer köz­pontosítását végző központosító (pille) a lengő­tekercshez való közvetlen csatlakozása következ­tében mechanikai impedanciája által növekvő

Next

/
Oldalképek
Tartalom