149268. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyadékfázisú redox-rendszerek koncentrációjának meghatározására és folyamatos automatikus szabályozására

Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG -jjr "íj-SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.268. SZÁM 42. 1. 3. OSZTÁLY — TE-221. AI ApsZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás és berendezés folyadékfázisú redox-rendszerek koncentrációjának meghatározására és folyamatos automatikus szabályozására Textilipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Lepénye György (45%), Ilöflinger Fer enc (20%), Molnár László (20%), Székely András (15%), Budapest A bejelentés napja: 1959. június 23. A folyadékfázisú redox-rendszerek koncentrációjának, illetve koncentráció változásának folyamatos műszeres meghatározására az ismeretes elektrokémiai eljárások és berendezések mint pl. konduktometria, potenciometria, illetve polarográfia, amperometria nem minden esetben alkalmasak. Így pl. a vezetőképességen alapuló eljárások nem alkalmazhatók váltakozó pH-jú oldatok esetében, mivel a hidro'xil, illetve a hidrogén ionok relatíve nagy vezetőképessége a koncentráció változásból származó vezetőképességváltozást elfedi. A redox-potenciál mérésen alapuló meghatározás ugyancsak alkalmatlan abban az esetben, ha olyan irreverzibilis redox-rendszert mérünk, amelynél a potenciál beállása bizonytalan és nagysága időben változik (nátriumtioszulfát, nátrmmhipoklorit stb.). Polarográfia, illetve amperometria alkalmazása redox-rendszerek koncentrációjának, illetve koncentráció változásának folyamatos követésére csak igen szűk koncentráció intervallumban lehetséges, továbbá a méréshez feltétlenül szükséges higanyelektróda üzemi körülmények közötti kezelhetősége is korlátozza ezen eljárás alkalmazhatóságát. További problémaként jelentkezik még a vonatkozási elektród megválasztása is. Ugyanis többórás használat után már a másodfajú elektródok is annyira polarizálódnak, hogy feszültségük többszáz millivöltot is változhat. Az ismertetett esetekben tehát szakaszosan működő klasszikus titrálást mechanizáló módszereket, pl. elektromos végpontjelzéssel kombinálva célszerű alkalmazni. Az elektromos végpontmeghatározáshoz a színindikálás fotocellával kombinált módon elvileg megoldható, azonban nem jöhet számításba erősen redukáló-, vagy oxidálóanyagok esetében, mivel ezek az indikátor színét elroncsolják, vagy maguk is színesek. A potenciometria a redoxpotenciál mérésértél ismertetett hátrányok mellett, mint végpont jelző módszer sem alkalmazható folyamatos mérésnél, mert a potenciometriában nagy jelentőséggel bíró vonatkozási elektródok hosszabb idő alatt már változtatják a potenciáljukat. így a végponton bekövetkező potenciálváltozás nagysága nem lesz állandó, ami a vezérlő rész működtetését akadályozza. Továbbá a potenciometrikus végpontjelzésnél, a végponton bekövetkező feszültségváltozás minden redox-párra más, ami egy univerzális, a végponton bekövetkező feszültségváltozás által vezérelt beavatkozó — szabályzó — szerv elkészítését nagyon megnehezíti. Már az eddigiekből is látható, hogy szükség van egy olyan módszerre, amely általánosan alkalmazható mindenfajta redox-rendszerre, nem rendelkezik az ismertetett hátrányos tulajdonságokkal, folyamatos üzemben is gazdaságos és a koncentráció mérésén túl annak folyamatos szabályozására is alkalmas. A találmány hivatva van ezt a problémát tökéletesen megoldani és olyan eljárást és hozzátartozó berendezést véd, amely egyaránt alkalmazható bármilyen folyadékfázisú redox-rendszer hatóanyag koncentrációjának meghatározására és a koncentráció folyamatos szabályozására. A találmány szerinti redox-rendszer koncentrációjának meghatározására és folyamatos szabályozására szolgáló eljárás lényege, hogy bármilyen