149201. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott acélbeton-elemek homlokillesztése

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.201. SZÁM 37. b. OSZTÁLY — DE—347. ALAPSZÁM Előregyártott acélbeton-elemek homlokul esztése Deutsche Bauakademie, Berlin-Karlshorst, NDK Feltaláló: Platzer Otto mérnök A bejelentés napja: 1960. február 22. A találmány előregyártott acélbetonelemek átalakítható, erőkapcsolatú szerelési összekapcsolása. Előnyös előregyártott acélbeton-elemek szerelésénél, ha az egyes csatlakozási helyeket rögtön erőkapcsolattal összekötik, anélkül, hogy ilyenkor különleges műveletek szükségesek lennének. Ismeretesek a homlokillesztéseknek olyan fajtái, amelyek részben meghatározott felhasználási módok számára méretezettek és különböző hátrányuk van. Az átlapolási érintkezéseknek és a hurok^kapcsolásoknak az a hátránya, hogy erőkapcsolat csak akkor létesül, ha a frissen behelyezett beton megkötött. Szerelési lökések és rázkódások igen hátrányosak a megkötési folyamatra. Ismeretesek csapos kötések és kapcsolások acélbetoncsapszegékkel is. Általában ezeket a kapcsolásokat ott alkalmazzák, ahol elkerülni akarják az oldalirányú eltolódásokat. Más esetekben az ilyen kapcsolások a nyíróerőket csak főként egy síkban adják át. Ilyen összekötések •erőkapcsolata is csak a betonkiöntőmasBza teljes megmerevedése után következik be. Ismereteseik marokvas- és acélcsapszeg-összekötések is. A fellépő erők a marokvasakhoz kerülnek átadásra, amelyeknek rendkívül pontosan kell illeszkedniük és nem végezhetnek semmilyen csúszómozgást. Ilyen marokvasak csak rosszul adják át a keresztirányú erőket és a forgató nyomatékot. A betonban fellépő lyukpalást-nyomás különben is a stabilitás kedvezőtlen tényezőjévé válik. Nem tekinthető azonban ez az eresztékezés erőkapcsolatú szerelvény-összekapcsolásnak, mivel az egyes előregyártott elemeket nem lehet egymáshoz szorítani, ezenkívül pedig az érintkezés helyén hézagolásra van szükség. Ilyen kapcsolásokat szabály szerint csak kisebb erők húzó- és nyömásrögzítésénél lehet alkalmazni. Ék-kapcsolásoknál az acélbetéteket két átlyukasztott laposacél segítségével kötik ösiszia, amelyeket a vasbetonrudak végződéseire hegesztenek. Egy ugyancsak átlyukasztott laposacél darabot marokvasként betolnak és két kettősek segítségével odaerősítik. A kapcsolás hátrányai a következők: a csatlaík'ozió gömbaicél-rudak alkalmasak a vonó-, de nem a nyomóerők átvitelére. Az öszszekapcsolást pontosan el kell munkálni annak érdekében, hogy biztosítsák az ékek helyesen illesztett fekvését. A gambacélrudafcban az ierőátvitel a két különböző marokvas és a megfelelő kettős ékek útján történik. Több gömbacélrúd alkalmazásánál azonban a marokvasak és az ékek, valamint az összekapcsolások rögzítése nehézségekbe ütközik. A bevitt kitöltő beton rázásánál az a veszély állhat fenn, hogy az ékek megoldódnak. Ismeretesek továbbá olyan kapcsolások is, amelyek acélból készült építőelemek (mint I, L, L-tartók, kötőlemezek, fogazások stb.) segítségével kerülnek kialakításra. Ezek az összekötések azonban elég költségesek és az előregyártott elemek és a kapcsolódó helyek igen pontos kiképzését igénylik. Ha ilyen esetekben az előregyártott betonelemek hosszanti betéteit csavarmenettel és anyákkal az acélrészekhez csavarozzák, akkor az az: eset következik be, hogy a végleges nyíróerőkhöz hordozóként csak a magkeresztmetszet vonható be ezeknél a hosszbetéteknél, illetőleg annak érdekében, hogy ezeket elkerüljék, csavarmenetet kell rajta vágni. Ha ezeket az összekapcsolásokat hegesztéssel állítják elő, akkor a kívánt illesztett kiképzés mellett még az is hátrányos, hogy az előkészített elemeket, különösen a támaszokat mindaddig az előirányzott helyzetben rögzítetten kell tartani, ameddig a hegesztést elkészítik. A találmány feladata az volt, hogy egyrészt kiküszöbölje az egyes előregyártott kapcsolások hát-