149171. lajstromszámú szabadalom • Önzáró rugalmas csőkötő karmantyú
Megjelent: 1962. március 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #*% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.171. SZÄM 47. f. 6. OSZTÁLY — TA—575. ALAPSZÁM önzáró rugalmas csőkötő karmantyú Feltalálók: Tamási András vegyészmérnök, Vadas Ervin gépészmérnök, Saly Károly gépésztechnikus, mindannyian Budapest A bejelentés napja: 1960. augusztus 19. Számos esetben szükséges a csővégek gyors összeállítása, vagy szétszerelése. Különös jelentősége van a gyorskapcsolásnak a mezőgazdasági öntözés és más ideiglenes jellegű csővezeték esetében. Az ismert gyorskapcsolású megoldások azonban bonyolult kiképzést jelentenek, drága és nem elégítik ki az összes igényt. Lényegében a gyorskötésű eszközök következő fajtái ismeretesek. Vannak a csővégekre erősített kapcsolópárok, mely egyik végén kónikus palást, a másik csővég pedig ezt befogadó hüvely. A hüvelyben rugalmas, általában gumigyűrűágy van. A kapcsolás összehúzópánt szerkezettel történik, ilyen pl. a perrot rendszerű csőkötés, vagy a Mannesmannkapcsolás. Használatos az egyszerűen vágott, sima csővégekre húzható gumi- és fémgyűrűs kapcsolópár, valamint az ugyancsak sima csővégeket összekötő kónikus, gumibetétes, hydrauiikusan záró kapcsolóelem. A felsorolt kapcsolásoknál a csövek nagyrészt csak egy irányban fektethetők, a gumigyűrűk zárása nagy feszítőerővel történik, ezért az összehúzó szerkezet komoly igénybevételt szenved. Ezek a megoldások viszonylag drágák és sok lehetőséget adnak a meghibásodásra. A szögeltérés éles és maximum 15°-ig terjedhet. Más ismert kötésekhez sok különálló alkatrész kell. Az összekapcsolás viszonylag bonyolult, sok idői igényel. A legtöbbnél szögeltérés egyáltalában nincs, mivel a kötés merev. A hydraulikus zárású kötőelemek csak nyomás alatt működnek és a csövek összekötését külön kapcsolóelemekkel biztosítják. A találmány szerinti megoldású csőkötés a hydraulikus zárás elvét hasznosítja olyan kiképzésű karmantyúval, mely egy tagból áll, nyomás nélkül is kielégítő kötést biztosít és a csövek nem húzódnak szét. A belső keresztmetszet a kötés helyén sem változik. Lehetővé teszi a kívánt mértékű 15= -nál nagyobb hajlítást is. Alkalmazása egyszerű, gyors, előállítása olcsó. A találmány szerinti önzáró, rugalmas, csőkötő karmantyú lényege, hogy egy külső nyomásálló köpenyből és ezen belül egy rugalmas béléscsőből áll, melyek között légrés van. A külső köpeny és a béléscső összefüggő duplafalú csőidomot képez. A karmantyú kettős fala között a vezetékben uralkodó nyomás érvényesül oly módon, hogy a rugalmas bélésfalon szabadon hagyott nyíláson keresztül a nyomás kiegyenlítődik és ezáltal a rugalmas fal a csőre feszül. A feszítőerő a nyomás növekedésével állandóan fokozódik. A következőkben a rajzokon feltüntetett sematikus ábrákra utalva néhány kiviteli példányt ismertetünk. Az 1. ábra a legegyszerűbb elvi megoldást tünteti fel keresztmetszetben, összeszerelés előtt. Az 1 csővégek a karmantyún kívül helyezkednek el. A 2. ábra a karmantyú keresztmetszetét jelzi a hossztengely felező pontjában. A 3. ábra olyan kivitelű megoldást mutat hosszmetszetben, ahol a karmantyú 3 rugalmas bélése úgy van kiképezve, hogy az 1 csövet csak a 33 ütköző peremig lehet betolni. így elekrülhető, hogy a cső a 34 áteresztő nyílást bezárja. A 36 hullámosan kiképzett, befelé türemlő gyűrűs rész célja, hogy a kapcsolt csővégek között a :belső keresztmetszet a cső többi pontjának megfeleljen. A karmantyú egyik felében az összeszerelt, másik felében a szétszerelt állapot látható. A 4. ábrán olyan változott kivitel látható, ahol a 2 külső köpeny hullámosított. Ennek a 22 hullámosított résznek a nyomásálló merev szerkezeti fal hajlékonyságát vannak hivatva biztosítani, pl. fémköpeny alkalmazása esetén. Ennél az ábránál az egyik oldalt a nyitott, a másik oldalt az összeszerelt állapotban, hossz--' metszetben ábrázoltuk.
