149159. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az oxitetraciklin kénsavas észterének előállítására

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 NJ­SZABADALM ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.159 SZÁM 30. .h OSZTÁLY — Pl—170. ALAPSZÁM Eljárás az oxitetraciklin kénsavas észterének előállítására Chas. Pfizer & Co., Inc. New York, mint Beere boon John Joseph vegyész Waterford jogutódja A bejelentés napja: 1960. július 6. É. A. E. Á.-beli elsőbbsége: 1959. július 8. A találmány tárgyát egy antibiotikus hatású vegyület új, gyakorlatilag igen értékes, savakkal szemben ellenálló származékának előállítási eljá­rása képezi. Közelebbről meghatározva, a talál­mány az oxitetraciklin kénsav észterének előállí­tási eljárására vonatkozik. A találmányt megelőző időben az oxitetraciklin­származékok előállítása — az aeilszármazékok és a D-gyűrűhen alkíiezett bizonyos származékok ki­vételével — olyan termékekre korlátozódott, ame­lyek, mint. a 4-dedimetilam.ino-, a 6-dezoxi- és a 4a,12-anhidro-száirmazék, az anyavegyület rész­leges lebontási termékeinek tekinthetők. Az olyan származékok hiánya, amelyekben valamilyen helyettesítő kerül bevitelre az antibiotikum igyűrű­rendszerébe, azzal magyarázható, hogy az anti­biotikum molekulája kevéssé stabilis, pl, erősen savas környezetben, továbbá hogy az antibioti­kum molekulájában jelenlevő csoportok polifunk­cionális jellegűek. Ezért számottevő műszaki ha­ladást jelent egy olyan új oxitetraeiklin-származék előállítása, amely kellően állandó savas környe­zetben és amely közbenső termékként használ­ható fel az oxitetraciklin eddig hozzá nem fér­hető származékainak előállítására. Azt találtuk, hogy elő lehet állítani az oxitetra­ríklinnek egy űi származékát, a vegyület kénsav­észterét, amely savas közegben .meglepően nagy stabilitást mutat és amely ennélfogva igen jól felhasználható közbenső termékként további szár­ma~"krk s? -n j ---i--- ~C r^~\ \ dllJ*"l C tn L^ n K e J f­u1 t vt.U..,.ez.o. OH H~H~/CH5 / E CONH' Ez az értékes új vegyület általában oly módon állítható elő, hogy az oxitetraciklint valamely szulfonálószerrel kezeljük, amikor is a molekula 12-helyzetébe egy sziulfonsav-csoport kerül be­vezetésre és ugyanakkor a 6,/12 hemiketal is létre­jön. A találmány szerinti eljárás tehát abból áll, hogy az oxitetraciklint vízmentes és a reakció szempontjából közömbös oldószerben kéntrioxidot tartalmazó szulfonálószerrel kezeljük; ilyen szul­fonálószerként az, N,N-dimetilanilin, dioxán, a pi­ridin, a N,N-dimetilformsmid vagy a trietilamin kéntrioxid-komplexvegyülete, vagy pedig maga a kéntrioxid szolgálhat. Bár a piridin kéntrioxid-

Next

/
Oldalképek
Tartalom