149144. lajstromszámú szabadalom • Folyadékhűtő

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.144 SZÁM 45. g. 5—14. OSZTÁLY — KU-331. ALAPSZÁM Folyadékhűtő VEB Kühlanlagenbau Dresden cég, Dresden (Német Demokratikus Köztársaság) Feltaláló: Kossatz Kurt mérnök, Dresden (NDK) A bejelentés napja: 1960. december 14. Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1960. január 25. A találmány folyadékhűtő nem-folyamatosan beáramló folyadékoknak, különösen tejnek egyenletes hűtésére. Az ismert folyadékhűtőknél a bevezetett folyadékot, főként tejet, felfogó csészében gyűjtik össze. A folyadék innen a csésze fenekén levő áttöréseken keresztül az alatta levő elosztólapra jut, mely azt a hűtőtartály hűtött belső falára vezeti, melyen lecsurgó folyadékot a hűtőtartály fenekén felfogják és elvezetik. Ismeretes olyan permetezőhűtő is, amelynél a hűtőtest a hűtőtartály belsejében, annak külső falától bizonyos távolságban van és felső része körív alakú. Ennél a hűtőnél a folyadék az elosztólapról a körív alakú felső részre jut. Az íveltség következtében a folyadék a hűtőtest két oldalára kerül és azon lefolyik. A ráfolyatás tehát a hűtőtest mindkét oldalán egyszerre megy végbe. Az ismert folyadékhűtők hátránya, hogy az áthaladó folyadék erősebben hűl le, ha az átfolyó mennyiség kicsiny, ami főként közvetlen hűtéskor következik be. Ezzel ellentétben a folyadék magasabb hőmérsékletet vesz fel, ha az átáramló mennyiség nagy. A különböző mértékű hűtés azonban árt a tej minőségének. Oly célból, hogy vákuumüzem esetén ezeknél az ismert hűtőknél a folyadék szabadon, kényszer nélkül áramolják a felfogóedénytől az elosztólapon át a hűtőfelülethez, a felfogóedényt magában foglaló tér és a hűtőtest tere között nyomáskiegyenlítőt kell alkalmazni. Ez aztán azt a további hátrányt hozza magával, hogy a felfogóedény túltöltése esetéri a nyomáskiegyenlítő csövek hűtetlen folyadék átjutását teszik lehetővé. Ennek lehető meggátlására ezeknél a hűtőknél a felfogóedényt igen nagyra méretezik, ami az egész folyadékhűtő méreteit megnöveli és a készülék előállításánál nagy ráfordítást kíván. A találmány célja az említett hátrányok kiküszöbölésével olyan folyadékhűtő megvalósítása, amely 'biztosítani tudja azt, hogy az átáramló folyadék, közvetett és közvetlen hűtésnél egyaránt, a bevezetett mennyiség nagyobb ingadozásai esetén is mindig azonos hőfokra hűljön. Ezt a feladatot a találmány szerinti hűtővel úgy oldjuk meg, hogy önműködő módon csak akkora hűtőfelület kap folyadékot, amekkora a mindenkori beáramló mennyiségnek megfelel. A találmány szerinti folyadékhűtőnél a hűtőköpeny belsejében szabadon álló, kétoldalas hűtőtest van, fölötte felfogóedénnyel, melynek feneke előnyösen befelé domború. E fenék szélén áttörések vannak, melyek az osztókörük sugarával hegyes szöget, a hossztengellyel pedig kifelé és lefelé célszerűen 60°-nál kisebb szöget zárnak be. Ezek az áttörések a hűtőtest külső oldalához vezetnek és különleges elrendezésük megakadályozza a folyadék gyors lefolyását a hűtőtesten, mert a folyadék érintőlegesen jut a hűtőfelülethez és ott egyenletes hártyát alkot. További áttöréseket is létesítünk a felfogóedény köpenyében, a teljes kerületen elosztva, bizonyos magasságtól kezdve, mely a tárolandó mennyiségtől függ. Ez a mennyiség a folyadék átlagosan bevezetett mennyiségének, előnyösen 30— 40%-át kitevő állandó alapterhelést képvisel. Az utóbb említett áttörések lépcsőzetesen vagy lapos spirális alakjában, közökkel elválasztva haladnak a felfogóedény felső széle felé és a folyadékot átbocsátják, mihelyt a beérkező folyadék térfogata nagyobb, , mint amekkorát a fenéken létesített áttörések átereszteni képesek, úgyhogy a felfogóedényben a folyadék felszíne emelkedik. A felfogóedény kerületét oly nagyra méretezzük, hogy az edény felső részén levő áttörések a folyadékot a hűtőtest külső oldalára vezetik.