149104. lajstromszámú szabadalom • Rádiószonda

Megjelent: 1962. március 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.104. SZÁM 42. i. 3—20. OSZTÁLY — VA—872. ALAPSZÁM Rádiószonda Vaisala Oy, Heisinki-Tőölő Feltaláló: Wilska Matti mérnök, Martinkyla, Vantaa A bejelentés napja: 1960. március 4. Finnországi elsőbbsége: 1959. március 5. , "Változó rádiófrekvenciás rádiószondáknál a rádiófrekvenciát szolgáltató rezgőkör kapacitását a meteorológiai jellemzők változására reagáló eszközök, mégpedig légnyomásmérő, pl. membrán szelence (Vidie box), bimetall-hőmérő és hajszál­légnedvességmérő szabályozzák. A Vaisala-rendszernél ez úgy történik, hogy a kondenzátor oly lemez-kondenzátor, melynek lég­rése a mért meteorológiai jellemzőktől lineárisan függ. Ebből következik, hogy a sszonda által sugár­zott és a vevőkészülék által feljegyzett adatok kiszámításánál hiperbolikus skálát kell használni, mivel a hangvevőberendezés lineáris kapacitásra van hangolva. A gyakorlatban a kb. 1000 mb és. +20 C" és a kb. 10 mb és 1 C° közötti elmozdulás kb. 1 mm-nek felel meg a regisztráló lapon, míg kb. 100 mb és 60 C° és 10 mb és 1 C° között kb. 3,5 mm az elmozdulás. Az említett okokból kö­vetkezik, többek között, hogy a leolvasási pon­tosság 1000 mb-nál és +20 C°-nál vagy annak közelében nehézzé válik. Megkísérelték a hiperbolikus skála kiküszöbö­lését azáltal, hogy a mérőkondenzátoroknak lineá­risan változó kapacitást adtak. Ezek a kísérletek azonban szerkezeti és gyártási nehézségekkel jár­tak. A találmány célja oly rádiószonda létesítése, melynél a nyomás-skála, a hőmérséklet-skála és a nedvesség-skála majdnem egyenletes osztású és könnyen előállítható. A találmány szerint e cél elérésére a rádió­szondát úgy képezzük ki, hogy a meteorológiai jellemzőkre változó elem képes a rezonancia­áramkörnek a mérési frekvenciát szabályozó in­duktanciáját változtatni, mégpedig azáltal, hogy az induktanciának és egy jó vezetőképességű, az induktancia közelében levő, antimágneses fém­testnek viszonylagos helyzete megváltozik. A találmány tehát valamely meteorológiai elem­től függő frekvenciajelet kibocsátó rádiószonda, amelyet a kibocsátandó jel frekvenciáját meg­határozó induktaneiával induktív csatolásban, levő jól vezető képességű antinmágneses test és en­nek helyzetét vezérlő, az illető meteorológiai jel­lemző változására szolgáló érzékelő jellemez. A találmány szerinti szonda szerkezete és hasz­nálati módja a mellékelt rajzból tűnik ki. Az 1. ábra az elvi kapcsolási vázlatát. A 2. ábra a találmány példaképpen! kiviteli alakját légnyomásmérővel kapcsolatban szemlél­teti. Az 1. ábra szerint a P légsúlymérő, a T hőmérő és az U nedvességmérő anti-mágneses fegyver­zatük mindenkori helyzetét a megfelelő induk­tanciához képest megváltoztatjuk, melyet a d kap­csoló forgatása köt össze az oszcillátorral. A 2. ábra szerinti, példák éppeni megoldásnál az induktancia lapos spirál alakú a tekercs, mely a szonda oszcillátorának oszcillátor-áramkörébe van kapcsolva, mely a szonda oszcillátorkörét al­kotja, ha az induktanciának d átkapcsolója az a tekerccsel van összekötve. Ha a nyomás megváltozik, a membrán-szelence a b fegyverzet és az a tekercs közötti távolságot megváltoztatja. Ennek következtében a tekercs és. a to lemezben keltett törvényáramok közötti csa­tolás megváltozik és ezáltal az áramkörnek össz­induktanciája és így a rezgési frekvencia is meg­változik. A lemez jó vezetőképességű, anti-mág­neses anyagból van. Laboratóriumi kísérletekkel azt mutatták, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom