149098. lajstromszámú szabadalom • Szélessávú, nagylinearitású diszkriminátor

Megjelent: 1862. máreius 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG tit* SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.098. SZÁM 21. a4

. 14—17. OSZTALV — TA—534. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Szélessávú, nagylinearitású diszkriminátor Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Fókás Elemér elektromérnök 70% és Maros Ferefic eleKtrotecJiiükus 30%, buit^est* lakosok A bejelentés napja: 1960. február 25. A találmány olyan szélessávú, középfrekvenciás diszkriminátor, amely a szélessávú, mikrohullámú, sokcsatornás összeköttetésekben demodulátorként alkalmazva kielégíti még a nagyobb igényű átvitelnél támasztott; követelményeket is (pl. 600 telefoncsatorna, színes televízió). A találmány részletes ismertetése előtt célszerű rögzíteni bizonyos meghatározásokat és fogalmakat, valamint megismerkedni a hasonló célra alkalmazott más kapcsolásókkal, hogy az új kapcsolást többi oldalról tudjuk értékelni, A mikrohullámú, sokcsatornás berendezések fejlesztésének kezdeti stádiumában alakult ki 'az ún. szélessávú diszkriminátor. E kapcsolás tulajdonképpen egy speciális, továbbfejlesztett változata a frekvenciamodulált jelek demodulálására alkalmazott kapcsolásoknak. A demoduláció ennél a kapcsolásnál a legtöbb frekvencia demodulátorhoz hasonlóan úgy történik, hogy a frekvenciában modulált jelet olyan áramkörbe táplálják be, ahol frekvenciájának változásával arányosan megváltozik amplitúdója is, majd a létrejött amplitúdó . változást, mint modulációt egyszerűen detektálják, úgy, ahogy az az amplitúdó modulált jelek demodulálásánál szokásos. A szélessávú diszkriminátor két legelterjedtebb változatának kapcsolása az 1. és 2. ábrán látható. A demodulációhoz szükséges, az amplitudó-ingado^ zást előidéző frekvenciafüggő impedanciát az —1— és a —2-vel— jelölt párhuzamos rezgőkörök képezik. A —3^al— jelölt pentódák szerepe az, hogy a demodulálandó jel pillanatnyi frekvenciájával azonos frekvenciájú, állandó amplitúdójú áramot hajtsanak keresztül a két párhuzamos rezgőkörön, amelyeken az áram hatására á frekvenciával arányosan változó amplitúdójú feszültség keletkezik. Ezt a frekvenciától függő feszültséget detektálják a rezgőkörökhöz kapcsolt diódás áramkörök. Így a diszkriminátor kimenő kapcsain a bemenetére adott jel frekvenciájával arányos feszültség jelenik meg. A diszkriminátorok jóságát két tényezővel szokták meghatározni. Az egyik a linearitás, amely azt mutatja, hogy egy meghatározott frekvenciatartományban a diszkriminátor kimenetén megjelenő ^feszültség yáltozása milyen pontosan lüieáris^ függvénye a bemenő jel frekvencia változár sának. A -másik tényező a diszkriminátor meredeksége, amely megadja, hogy a bemenő jeL egységnyi írekvenciaváltozására a kimeneten mekkora feszültségválíosiás lép fel. Jó diszkriminátor tehát az, amely nagy linearitás mellett, nagy meredekséggel rendelkezik. A két tényező, a linearitás és a meredekség szagos kapcsolatban vannak egymással, ami a •meghatározásukból következik. Ugyanis abban a frekvenciatartományban, ahol a díaszkriminátor lineáris, ott az egységnyi frekvenciaváltozásra kiadott fe-^ szültségváltozás, vagyis a meredekség állandó. Természetesen a gyakorlatban az állandóság egy frekvenciatartományban csak bizonyos hibahatáron belül áll fenn. Ezt a hibát, vagy meredekségingadozást, amelyet a meredekség frekvenciatartományon belüli maximális "értékéhez viszonyítanak és célszerűen százalékos éltérésben adnak meg, nevezik a gyakorlatban linearitasraak. Az X. és 2. ábrán látható kapcsolások linearitá.sa elsősorban attói .függ, hogy a két párhuzamos rezgőkör impedanciájának különbsége az adott beállításban mennyire változik lineárisan a frékven-