149056. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polikarbonátok előállítására

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL .149.056 SZÁM 39. e OSZTÁLY — FI—154. ALAPSZÁM Eljárás polikarbonátok előállítására VEB Filmfabrik Agfa Wolfen cég, Wolfen (Kr. Bitterfeld) (Német Demokratikus Köztársaság) Feltalálók: Dr. Nicolai Hans-Joachim, vegyészmérnök, Dessau-Haideburg, Schimke Fred, vegyészmérnök, Wolfen A bejelentés napja: 1959. szeptember 22. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1959. június 13. Polikarbonátok előállítása főképpen két külön­böző eljárással történik. Az első egy átészterezési eljárás, amelynél vagy dioxi-vegyületek reagálnak dialkil-, vagy diaril­karbonátokkal, vagy dioxi-vegyületek bis^alkil­vagy bis-arilkarbonátjai reagálnak önmagukkal, vagy más dioxi-vegyületekkel, különféle katali­zátorok jelenlétében. A második eljárás szerint dioxi-vegyületeket, különösen dioxifenilalkanokat, -szulfonokat, vagy más dioxidifenil-vegyületeket savát megkötő anya­gok, mint piridin vagy vizes alkalikus oldat jelen­létében foszgénnel reagáltatnak. Katalizátorkémt főképpen kvaternér ammóniurnvegyületeket alkal­maznak. Az így nyert lineáris polimerek, nagymoleku­lájú polikarbonátok oldatból vagy olvadékból többek között fóliákká dolgozhatók fel, amelyek­nek jó tulajdonságaik miatt különösen a filmipar számára van nagy jelentősége. Polikarbonátoknak a foszgénes eljárás szerinti előállítására számos katalizátor ismeretes, ame­lyek alkalmazásával azonban rendkívül nehéz reprodukálható értékeket kapni. Azt találtuk, hogy klórozott szénhidrogénekben. oldódó polikarbonátoknak a foszgénes eljárással történő előállításánál jól reprodukálható eredmé­nyeket kapunk, 'ha katalizátorként 7-nél kisebb szénatomszámú alifás telített monokarbonsavakat, egy- vagy többgyűrűs aromás monokarbonsava­kat, vagy dikarbonsavaikat, ill. ezek sóit alkal­mazzuk. Előnyös ezeket a katalizátorokat a felhasznált dioxivegyületre számítva 0,1—3%-os mennyiség­ben alkalmazni. A fenti katalizátorok alkalmazá­sával előállított polikarbonátok viszkozitása egyen­letes és az ezekből a polikarbonátokból előállított filmeknek kedvező mechanikai tulajdonságai vannak. Ismeretes ugyan a foszgénes eljárásnál, hogy zsírsavakat vagy azok sóit adják a reakcióelegy­hez a katalizátorral egyidejűleg. Ezeknek a zsír­savaknak azonban kizárólag az a rendeltetésük, hogy mint emulgálószerek hassanak annak érde­kében, hogy a két folyadékfázis bensőséges érint­kezésbe kerüljön. Ilyenformán csak szappanképső zsírsavakról van szó, melyeknek, mint megálla­pítottuk, önmagukban nincs katalizáló hatásuk. A találmány szerinti munkafolyamat a követ­kező: 2,2-(4,4'-dioxidifenil)-propánnak nátronlúgos ol­datába metilénklorid hozzáadása után 20 C°-nál erős keverés közben foszgént vezetünk. A reakció •befejeződése után a polikarbonátot tartalmazó réteget leválasztjuk, még egyszer nátronlúgot adunk hozzá és ekkor hozzáadjuk a fent meg­nevezett katalizátorokat. További metilénklorid hozzáadása után és erős keverés mellett az emul­zió sűrűnfolyó lesz, amit a keletkező polikarbonát molekulasúlyának növekedése idéz elő. A szoká­sos feldolgozás szerint az oldatból a polikarbo­nátot acetonnal kicsapjuk, vagy a besűrített ol­datbői közvetlenül képezhetünk filmet. További előnye ennek az eljárásnak, hogy a 2,2-(4,4-dioxidifenil)-propán és foszgén közötti re­akció végpontját az oldat semlegessége mutatja, mivel előzőleg csak a felszabaduló savmennyiség­gel ekvivalens mennyiségű nátronlúgot adunk hozzá. *• 1. példa: 600 g (2,63 mol) 2,2-(4,4'-dioxidifenil)-propán­nak és 316 g (7,90 mol) nátronlúgnak 3680 g víz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom