149050. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék feszített huzalok feszültségének mérésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS OKSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.050. SZÁM 42. k. 45. OSZTÁLY — El—101. ALAPSZ/lM SZOLGALATI TALÄLMANY Eljárás és készülék feszített huzalok feszültségének mérésére Építéstudományi Intézet, Budapest Feltaláló: Kochis Béla gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. szeptember 15. Feszített betonelemek huzaljainak feszültségét az eddig szokásos eljárásokkal mechanikus úton, dinamometerekkel mérik. Dinamometerek alkalmazása egyes huzalszálak mérésére nehézség nélkül lehetséges, több huzalszál mérése ezen a módon azonban már nehézségeket okoz.. Szokásos eljárás az, hogy több huzalt pászmába fognak és feszültségét együtt mérik, az így kapott érték azonban nem az egyes huzalok feszültségét, hanem azok átlagértékét képviseli. Ismeretesek még egyéb mechanikai készülékek és módszerek is, mint pl. a drótkötél feszültségmérő, ezek azonban csak korlátoltan használhatók. A mechanikus eljárások közös hátránya, hogy a mindinkább terjedő, mechanikusain utókezelt, pl. hullámosított, vagy rovátkolt huzalok feszültségének mérésére nem használhatók, a mért értékek éppen az utókezelés következtében nem a huzal valóságos feszültségét jelentik. A találmány olyan készülék és alkalmazásra való eljárás, amellyel egyes feszített huzalok feszültsége, a mechanikusain utókezeiteké is, a rezonancia "frekvenciájuk mérésével, ismert matematikai összefüggés alapján megállapítható. A találmány alapja a Tayílor-féle összefüggés: <J=4 fa

l

2

o ahol ó = a huzalban ébresztett feszültség kg mm"?ben, f = a feszített huzal rezonancia frekvenciája sec-1

-ben, 1 = a huzal hossza két lefogott pontja között, S = a huzal anyagának sűrűsége kg sec2

mm-ben. A huzal hossza két lefogott pontja között mérhető, anyagának sűrűsége ismert. Ha tehát a rezonancia frekvenciáját megmérjük, az összefüggés alapján közvetlenül adódik a benne ébresztett feszültség. Szilárd testek nyúlásának mérésére, ismert eljárás szeirinit, a nyújtott testtel együtt nyújtott etalonhuzal rezonancia frekvenciáját mérik a nyújtás folyamán. Az etalon huzalt eleiktromágnescs gerjesztővel rezgésbe hozzák és a rezgés amplitúdóját elektromágneses vevőfejben indikálják. Ez a készülék azonban csak az etalonhuzal nyúlását a folyamat közben határozza meg. A találmány olyan eljárás és készülék, amelylyel a feszített huzalt közvetlenül lengésbe hozzuk és mérjük a rezonancia frekvenciáját. Célja az, hogy a huzalban ébresztett feszültség az ismertetett összefüggés alapján meghatározható legyen. Célja még a találmánynak az, hogy mechanikusan utókezelt huzalok feszültsége is mérhető legyen, továbbá, hogy az ismert beton rezonancia frekvencia meghatározására szolgáló készüléket, adó- és vevőfej ének egyszerű kicserélésével, egyúttal beton szónikus vizsgálatára is használni lehessen. A rajz a találmány szerinti készülék egy kiviteli példáját elvi felépítésbein szemlélteti. —1— készülékház —2— és —3— végén a mérendő huzalt lefogó {csomópontot kialakító) elemek pl. a —4— csavarral működtetett himbás —5— szorítókarmok vannak. Az —1— készülékházban a —6—• elektromágneses hangfrekvenciás gerjesztő van, a huzal lefogott pontjai között levő távolság középpontjának megfelelő helyzetben és a —7— elektromágneses vevőfej, bármelyik lefogott ponttól számított 1/3 lefogott huzalhosszúság távolságban elhelyezve. A —6— gerjesztő —8—csatlakozással elektronikus generátorhoz a —7—• vevőfej —9— csatlakozással feszültséget indikáló műszerhez vagy az ismert beton rezonancia-írek-