149031. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizációja útján kapott műanyagok, különösen polietilén és polipropilén közvetlen színezésére
Meeielent: 1962. március 31. MAGYAR. NÉP KÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.031. SZÁM 39. c. OSZTÁLY — AI—56. ALAPSZÁM Eljárás olefinek polimerizációja útján kapott műanyagok, különösen polietilén és polipropilén közvetlen szinezésére Aziende Colori Nazionaii Affini ACNA S. p. Ä. cég, Milano (Olaszország) Feltaláló: Gaetani Ermanno, Milano (Olaszország) A bejelentés napja: 1960. április 14. Olaszországi elsőbbsége: 1959. április 16. A találmány tárgyát olyan szintetikus anyagok közvetlen szinezésére való eljárás képezi, amely anyagokat szénhidrogének, mint propilén vagy etilén polimerizálása útján állítottak elő és azután textilrostokká, filmmé vagy egyéb alakított termékké dolgoztak fel. A szénhidrogén-poliíméreken, mint a polietilénen és polipropilénen eddig még részlegesen kielégítő színezéseiket sem tudtak elérni, minthogy ezeknek a tisztán szén- és hidrogénatomokat tartalmazó, poláros vagy reakoióképes atomoktól, ill. csoportoktól mentes anyagoknak a szerkezete nem alkalmas különféle .fizikai-kémiai jellegű kötések létrehozatalára a szakirodalomban eddig leírt különféle színezékekkel. Nem értek el elfogadható eredményeket a műanyagokban oldható színezékek használatával sem, mert bár ezek a színezékek bizonyos körülmények között „feloldhatók" a reakcióképes csoportokat nem tartalmazó műanyagokban, mint a polietilénben vagy polipropilénben, az ily módon kapott oldatok szín tartósságot alig vagy egyáltalán nem mutatnak. Meglepő módon azt találtuk, hogy bizonyos meghatározott szerkezetű azo-szinezékek különlegesen alkalmasak polietilén és polipropilén anyagok közvetlen szinezésére, már a festőfürdő forrpontján történő egyszerű közvetlen alkalmazás útján is; ez a felismerés nagymértékben meglepő, minthogy a szóban forgó színezékek molekulája lényegesen nagyobb, mint a fentebb említett műanyagban oldható színezékeké, a találmány értelmében alkalmazásra kerülő színezékek ugyanis legalább bisz-azo-származékok, míg a műanyagokban oldódó azo-szinezékek általában monoazoszármazékok. A jelen találmány tárgyát tehát a szénhidrogének, 'mint etilén és/vagy propilén polimerizálása útján nyert anyagok közvetlen szinezésére szolgáló eljárás képezi, amelyet az jellemez, hogy erre a célra az alábbi (I) általános képletű azoszinezékeket használunk: X i R—N=N—R i—N=N—(R2N=N)„—-R 3 X (I) — e képletben R, Rí, R2 és R3 aromás gyűrűk, előnyösen benzolgyűrűk, amelyek előnyösen alkilesoportokkal vannak helyettesítve, n = 0 vagy 1 X hidroxil- vagy amino-csoport,. vagy pedig alkil-, oxiialkil-, cianoalkil-, alkoxialkil- vagy árucsoportokkal mono- vagy diszubsztituált aminocsoposrt, Xi jelentése vagy az X jelentésével egyező, vagy pedig hidrogénatomot jelent. A feíit említett bisz- vagy trisz-azo-szinezékaknek a szóban forgó szintetikus anyagokkal szembeni színező tulajdonsága meglepő, minthogy a hasonló szerkezetű/' egyszerű monoazo-szinezékek az említett anyagokkal szemben egészen más viselkedést mutatnak; még ha az első pillanatban úgy is látszik, mintha színeznék az anyagot, ez a viselkedésük csupán látszólagos, minthogy a kapott festések nedves kezeléssel és dörzsöléssel szemben még a legcsekélyebb mértékű színtartóságot sem mutatják. Viszont ha az ilyen hasonló szerkezetű monoazo-szinezék (amely nem rögzítődik a polietilénvagy polipropilén-rostokon) egy atminocsoportot tartalmaz és ezt diazotáljuk és kapcsoljuk oly módon, hogy a fent említett általános képletű bisz-azo-szinezéket kapjuk, akkor az így kapott
