149016. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás rádiókészülékek hangolásjelző csövének lemezjátszó-erősítőként való felhasználására

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 Sfr SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.016. SZÁM 42. g. 2—13. OSZTÁLY - TE-239. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Kapcsolás rádiókészülékek hangolásjelző csövének lemezjátszó-erősítőként való felhasználására Telefongyár, Budapest Feltalálók: Bánsághi Pál főkonstruktőr, Keczkés László mérnök, Tarba János mérnök, mindhárman Budapest A bejelentés napja: I960, március 1. Az ismeretes készülékeknél lemez játszásra alkalmas rádiókristály hangszedővel felszerelt lemezjátszó által szolgáltatott hangfrekvenciás feszültségeket a rádiókészülékek hangfrekvenciás erősítővel erősítik. Az általános 'alkalmazott kristályhangszedők érzékenysége lehetővé teszi, hogy a lemezjátszásnál megkívánt erősítés a rádiókészüléknek a demodulált rádiófrekvenciás jelek erősítésére szolgáló és általában kétfokozatú hangfrekvenciás erősítőjével történjék. A kristály hangszedőnek azonban egy sor igen kedvezőtlen tulajdonsága van, mint pl. viszonylag egyenetlen frekvencia menete, az átviteli tulajdonságainak erős hőfüggése, és nem. utolsósorban kényes volta, mely a mechanikai ütésekkel és rázkódásokkal szembeni nagyfokú érzékenységből ered. Újabban alkalmazzák a kedvezőbb átviteli tulajdonságokkal bíró dinamikus hangszedő fejeket, ill. a továbbfejlesztett (kisebb érzékenységű, de lineárisabb karakterisztikájú) mágneses hangszedőket, pl. speciális zenegépeknél is. Ezeknél a készülékeknél azonban a hangszedők kisebb érzékenysége következtében nagyobb mértékű (több fokozatú) hangfrekvenciás erősítésre van szükség. A jelenleg általánosan ismert elektromágneses hangszedővel bíró lemezjátszóban a hangszedő a mérések alapján 30 Hz és 16 kHz között + 6 dB-es egyenletes átvitelt biztosít, 3.78 m V/29,5 mm fénysávszélesség érzékenység mellett. Ezeknek a hangszedőknek az érzékenysége nem teszi lehetővé, hogy a hangszedőről közvetlenül a rádiókészülék bemenetére csatlakozva, a készülék egy fokozatú hangfrekvenciás előerősítése kivezérelje a végerősítőt. Ezért kétfokozatú tranzisztoros előerősítőt építenek be a lemezjátszókba; azonban a lemezjátszókba beépített kétfokozatú tranzisztoros erősítő a hangszedő eredetileg 30 Hz és 16 kHz közötti + 6 dB-es frekvenciakarakterisztikáját kb. + 23—25 dB-re rontja, továbbá az erősítő komplikálja a lemezjátszót és külön hibaforrások eredője lehet, végül a tranzisztoros erősítő hőmérsékletfüggő erősítése sem mondható kedvező tulajdonságnak. Ezen megoldások gazdaságilag sem sikeresek, mert bár megtakarítják a kristály hangszedőt, azonban tranzisztoros erősítő tetemesen megnöveli a lemezjátszó árát. A találmány szerinti megoldás lehetővé teszi, hogy nem kristályos hangszedővel felszerelt lemezjátszókat is igen kedvező műszaki jellemzők (frekvenciamenet) mellett — minden külön erősítő rész nélkül — minden oly lemezjátszó csatlakozóval felszerelt rádióikészülékeknél alkalmazni tudjuk, amely készülékek hangolásjelző csővei vannak ellátva. A találmány szerinti megoldás abból indul ki, hogy mindazon rádiókészülékek, amelyek lemezjátszásra alkalmasak, általában hangolásjelző csővel is el vannak látva; lemezjátszó üzemmódban azonban a hangolásjelző csövük nincs felhasználva. Mivel a használatos hangolásjelző csöveik erősítésre alkalmas trióda rendszerrel bírnak, a találmány a rádiókészülék lemezjátszó üzemmódjában a hangolásjelző cső trióda részét használja fel hangfrekvenciás erősítőként. Ezáltal a készülék erősítését oly mértékben növeli meg, hogy a kisebb érzékenységű hangszedőkkel bíró lemezjátszók is minden külön erősítő nélkül, közvetlenül csatlakoztathatók a megfelelően átalakított rádiókészülékek lemezjátszó bemenetéhez. A taálmány egy kiviteli alakját mutatja a mellékelt kapcsolási rajz, amelyen (l)-től (5)-ig sorszámú alkatrészek a szokásos, az ismert készülékekben meglevő elemek. (1) piok-up, (2) ellen-