148957. lajstromszámú szabadalom • Elpárolgásos hűtőberendezések ipari kemencék számára gőz előállításához
Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 148.957. SZÁM 13. g. OSZTÁLY — FO—344. ALAPSZÁM Elpárolgásos hűtőberendezések ipari kemencék számára gőz előállításához Forschungsinstitut für technologische Entwickluhg und Wärmetechnik der Metallurgie, Leipzig (Német Demokratikus Köztársaság) ' Feltaláló: Bukai Fritz, Leipzig (NDK) A bejelentés napja: 1959. november 19. A találmány ipari kemencéknél alkalmazható olyan hűtőberendezés, amelynél a gőz alakjában távozó hőt más célokra felhasználhatóvá teszik. Az eddig ismert hulladékhővel működő hűtőberendezéseknél a hűtőközeg a hűtőelemen átfolyik és az elvezetett hő további felhasználást nyer hőtechnikai berendezésekben, vagy kényszer-, vagy természetes keringtetéses rendszert alkot, amely rendszernél a hűtőelemekben gőz képződik és a gőzt egyéb hűtési folyadékokkal további felhasználás céljából elvezetik. Az előbb leírt berendezéseknek különböző változatai ismeretesek és állnak is felhasználásban, alkalmazásuknál azonban különböző hiányok mutatkoznak. A gépcsoportok a folyadék szállításában, a kényszeráitfolyásnál, vagy a kényszerkeringtetésnél, a szivattyúk — főként a centrifugál-szivatyúk — hibaforrások, amelyek meghibásodás esetén tetemes üzemzavarokat és károkat okoznak. Minden eddig ismert berendezésnél — beleértve a természetes keringtetéses berendezést is — jelentős berendezések szükségesek. Ezeket nem lehet mindig könnyen elhelyezni a kemence-berendezés térségében anélkül, hogy átépítéseket ne kelljen eszközölni. Különösen a természetes keringtetési rendszerű berendezés a Siemens—Martin kemencéknél jelentkezik meghatározott építkezési előfeltételekkel és ezek nem mindig adottak.. A hűtőberendezésekben a keringetési zavarok tetemes károkat okoznak. Jelen (találmánynak az a feladata, hogy egy olyan berendezést alkosson, amely szerint az ipari kemencéknél a hűtőelemekben gyorsan és kényelmesen a legkisebb ráfordítással válik lehetővé a hulladékhő nyerése, a berendezés ezeken túlmenően biztosítja a feltétlen üzembiztonságot. Emellett ¡kirekeszthetővé válik a '.keringtető gépcsoportnak, vagy az átfolyást biztosító aggregátumnak (szivattyúnak) üzemzavarokat előidéző hatása. Éppolyan kevéssé válnak szükségessé az. elgőzölögtetési kazándobok, amelyeknek elhelyezése tetemes nehézséget okozott az eddigi berendezéseknél. A találmány kiviteli alakjára jellemző, hogy a későbbiekben leírásra kerülő hűtőberendezés szerinti hűtőelemeket használ fel gőz előállítására, amelyeknél a hűtőhatást magában a hűtőelemben belső cirkulációval érik el, tekintet nélkül a keringtetésre, vagy az átfolyásra és egy szabályozó berendezés segítségével állandó víztükröt lehet tartani. A hűtőhatást azzal érjük el, hogy a vizet forrási hőmérsékletre történő hevítéssel elgőzölögtetjük és eközben a belső hűtési falon nagy hőátadási tényező jelentkezik. A gőzt a gőztérből a vízfelület feletti részről vezetékkel vezetjük el. Egyszerű kis párhuzamos edényben helyezzük el a vízszintszabályozó berendezést, amely a tápláló vízvezetéken elhelyezett szabályozó szelepet működteti. A párhuzamos edénynek csatlakozni keli a vízoldalon a hűtőelemekkel. Az összekötővezetéket mindenkor a legalacsonyabb vízszint alatti térségben kell elhelyezni. A párhuzamos edényt a gőzoldalon és minden hűtőelemmel össze kell kötni, amikor is az összekötő vezetéket mindenkor a legmagasabb vízszint fölötti térségben kell elhelyezni. A gőzoldali összekötő vezetéknek egy hűtőelem, vagy a párhuzamos edény irányában egyértelmű eséssel kell rendelkeznie, hogy a megfelelő kondenzátum jól lefolyhasson. A hűtőelem legalsó részeihez mindenkor iszaptalanító vezetékek csatlakoznak, hogy a "besürűsödött kazánvizet az iszaptól kielégítően mentesíteni lehessen. Célszerűen az iszaptalanító vezetéket a vízoldali összekötő vezetékkel kombinálni lehet, a párhuzamos edény és a hűtőelem között. A konstrukciónál tekintetbe vesszük, hogy a hűtőberendezésnek minden fűtött felülete a vízszint alatt van. Ha a kigőzölögtetési felület — azaz a vízfelület — az előirányzott gőz mennyiségéhez képesít kevésnek bizonyul, oly mértékben, hogy a gőz jelentős vízmennyiségeket ragad magával,
