148950. lajstromszámú szabadalom • Eljárás habüveg előállítására

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0"^SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 148.950. SZÁM 32. b. 1—4. OSZTÁLY — El—99. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás habüveg előállítására Építőanyagipari Központi Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Dr. Kasza Ottóné oki. vegyészmérnök, dr. Lőcsei Béla oki. vegyészmérnök, kémiai tudományok kandidátusa, Vissy László oki. vegyészmérnök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1959. június 17. A találmány eljárás babüveg előállítására porított üveg és adalékanyagok keverékéből, a keveréknek diszpergáló folyadékkal sejtszerkezetűvé habosítása, és a kialakított sejtszerkezet hőkezeléssel való stabilizálása által. A találmány célja az, hogy a habüveg előállításának egyszerű, gazdaságos és megbízhatóan megismételhető olyan módját adja, mely a sejtszerkezetet a korábbi gyakorlatnál kisebb hőmér^ sékleten alakítja ki és azt hőkezeléssel állandósítja. További célja, hogy az eddig ismertnél kedvezőbb szilárdságú habüveg előállítását tegye lehetővé. A habüveget hőszigetelő anyagként az építőipar legváltozatosabb területein mind kiterjedtebben alkalmazzák. Habüvegen olyan üvegalapanyagú testeket értünk, amelyek számos, gyakorlatilag azonos nagyságrendű, üveggel körülzárt, egymással nem közlekedő, deformált görnb, vagy poliéder alakú gázzárvány halmazából állnak és méhsejthez hasonló szerkezetet mutatnak. Az ilyen habüvegsejtelk válaszfalai kellőképpen kialakítva, lameliaszerűek. Egymással főként csak falaikkal, nem üregeikkel függenek össze és ezért bár üregesek, vízfelvevőképességük mégis kicsi. Térfogatsúlyúk a víznél kisebb. Előállításuk a gyakorlatban két főelj árassal történik. Egyik szerint üvegport kevernek össze olyan anyagokkal, amelyek az üveg sűrűn folyós, meghatározott viszkozitású állapotának megfelelő hőmérsékleten, 800—900 C°-on, bomlanak, gázt fejlesztenek és ez a gáz a sűrűn folyós üvegeket sejtszerkezetűvé habosífja. A másik eljárás szerint kéntrioxid tartalmú szulfát-üveget finoman porított szénnel kevernek össze. Az üveg sűrűn folyós, meghatározott viszkozitású állapotának megfelelő hőmérsékleten, a szén' reakcióba lép az üveg kéntrioxid tartalmával, azt redukálja és a keletkező gáz vagy gázok (széndioxid vagy kéndioxid) az üveget sejtszerkezetűvé habosítják. Mindkét művelet fokozott gondosságot és elővigyázatot igényel, és ha a habosító anyagok eloszlása, vagy a gáz fejlődése nern egyenletes, a habüvegben jelentkező hibák már nem küszöbölhetők ki. A gáz fejlesztése és az üveg megfelelő viszkozitásra való beállítása 800'—900 C° hőmérsékleten történik, ami tenkintélyes energiafelhasználást jelent. A kéntrioxid redukciós eljárás, amellett meghatározott összetételű üveg előállítását és a reakcióhoz szükséges sztöchiometriai arány beállítását is megkívánja. Mindkét eljárás formaigényes. A nagy hőmérsékleten folyékony állapotban a végbemenő habosítás csak megfelelő formáknál lehetséges, ami szintén jelentős költséget okoz. Javasoltak még más eljárásokat is: Gázok bekeverését (befúvatását) meghatározott viszkozitású sűrűn folyós üvegbe. Erősen gázfejlesztő anyagok bekeverését üvegolvadékokba. Nagy gáztartalmú viszkózus üvegben levő gáz expandálását légritkítás hatására. Mindezek az eljárások azonban a gyakorlatban nem váltak be, azokat nem is alkalmazzák. Találmányunk lényege az, hogy finoman porított üveget hasonló finomságúra porított adalékanyaggal keverve diszpergáló folyadékkal, szobahőmérsékleten habosíturuk és ezáltal a kívánt sejtszerkezetet kialakítjuk, ami a kellő egyenletességgel minden nehézség nélkül, egyszerű rendszabályokkal lehetséges. Az így kialakított sejtszerkezetet megválasztott adalékanyaggal olyan mértékben szilárdítjuk, stabilizáljuk, hogy az a habosítás befejeztével és a szárítás után is megtartja sejtes állapotát, majd a ÍM C°-on kiszárított mintát 740—780 C°-os hőmérsékletre, annyi ideig