148949. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-es helyezetben mono- és diszubsztituált 1-izonikotinoil-tioszemikarbazidok előállítására

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG mr -íj-SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 148.949 SZÁM 12. o. 11—18. OSZTÁLY — EE~802. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Eljárás 4-es helyzetben mono- és diszubsztituált 1-izonikotinoil-tioszemi­karbazidok előállítására Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, Budapest Feltaláló: Dr. Körösi Jenő vegyészmérnök A bejelentés napja: 1960. szeptember 26. Az eddig ismert l-izonikotinoil-tioszemikarba­zidok a tuberkulózis elleni küzdelemben értékes vegyületeknek bizonyultak. Előállításukkal két tudományos cikk foglalko­zik. P. H. BUU—HOI, D. XUONG és H. NAM (C. R. 238. 1954. p. 295, C. A. 49. 1955. p. 3185.) ariimustárolajakat reagáltattak izonikotiinsavhidra­ziddal alkoholos közegben. H. L. YALE, K. A. LOSEE, F. M. PERRY és J. BERNSTEIN (J. Am. Chem. Soc. 76. 1954. p. 2208) 4-allil-, valamint 4,4-dietil-l-izonikotinoil-tioszemikarbazidot állítot­tak elő izonikotinsavhidrazidból allilmustárolaj­jsl, valamint izoinikotinoilkloridból 4,4-dietüiszemi­karbaziddal, ill. izonikotinsavhidriazidból dietiltio­karbaminsavkloriddal. Ezen eljárás hátránya a veszélyes mustárolajjal való műveletek mellett az, hogy a mustárolaj addíció jávai csak monoszubsztituált vegyületek állíthatók elő. A találmányunk tárgyát képező eljárás szerint 4-es helyzetben mono- és diszubsztituált 1-izonikotinoil­tioszemikarbazidok igen egyszerűen állíthatók elő izonikotinsavhidrazidnak és primer és szekun­dér aminőkből ismert úton (J. von BRAUN, Ber. • dtsch. ehem. Ges. 35. 1902. p. 3368, M. DELÉ­PINE, Bull. (3) 27. 1902. p. 588, 812. lásd C. 1902. II. p. 349. és 695., C R. 134. 1902. p. 1221. lásd C. 1902. II. p. 28, C. R. 136. 1903. p. 451, lásd C. 1903. I. p. 699 stb.) előállított N-ditiokarbon­savészterek reagáltatásával, N \= y­-CO—NH—NH2 R R' >N—CSSR" >N r ^)_CO-^NH—NH—CS—N <^+R"—SH R' ahol R alkilt, arilt, aralkilt, R' hidrogént, alkilt, aralkilt, és R" alkilt, vagy aralkilt jelent. Legelőnyösebb az az eljárásmód, melynél a re­akciót melegítéssel, célszerűen 50—250 C° között végezve az N-ditiokarbonsavészter-származék mint metilészter van jelen, mert ebben az esetben melléktermékként a könnyen illó metilmer kap tán keletkezik. Ezen új eljárásunknak az a nagy előnye a ve­szélyes mustárolajat felhasználó eljárással szem­ben, hogy amíg a mustárolaj addícíójával csak monoszubsztituált származék állítható elp, addig a ditiouretánok karbonsavhidrazidokkal történő kondenzációs reakciójában a 4-es helyzetben tet­szés szerint mono- vagy diszubsztituált 1-acil-tio­szemikarbazidok állíthatók elő. A megvizsgált számos 4-monoszubsztituált és 4,4-diszubsztituált 1-izonilkotinoil-tioszemikarbazí­dok közül az eddig nem ismeretes 4-izopropil­származék < -_/ —CO—NH—NH—CS—NH—CH CH3 / \ CH, messzemenően a leghatásosabbnak bizonyult pato­gén baktériumok ellen, különösképpen tuberku­lózis baktériumok ellen. Az l-izonikotinoil-4-izo­propil-tioszemikarbazid in vitro tuberkulózis tör­zsekre már 10 y/ml-nél kisebb koncentrációban is gátló hatást fejt ki. További nagy előnye, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom