148895. lajstromszámú szabadalom • Rácsvezérlésű egyenirányítócső egységes alkatrészelrendezés adók, különösen ipari- és rádióadók számára

Megjelent: 1961. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.895. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — WE—233. ALAPSZÁM Rácsvezérlésű egyeniranyítócső egység alkatrészelrendezés adók, különösen ipari-és rádióadók számára VEB Werkzeugmaschinen-Fabrik „Hermann Schlimme" Berlin-Treptow, NDK Feltalálók: Jerratsch Erich mérnök, Berlin-Rahnsdorf, Reich Hans-Jürgen mérnök, Berlin-Treptow A bejelentés napja: 1960. augusztus 19. A találmány rácsvezérlésű egyenirányító-csőegység alkatrészeinek elrendezésére vonatkozik, adók, különösen ipari- és rádióadók számára, amely különösen előnyös konstrukciós megoldása alapján a viszonyoknak megfelelő és a biztonsági előírások szem előtt tartásával megengedhető legkisebb térre korlátozódik. Izzókatódás csövekkel ellátott egyenirányító berendezések általában az adók és különösen a rádió- és ipari adók egyenáram ellátására szükségesek. Ilyen berendezésekhez bizonyos standard egyenirányító kapcsolások különösen alkalmasaknak bizonyultak. Ezeknél a kapcsolásoknál a váltakozó feszültség egyenírányítására á műszaki követelményeknek megfelelően és gazdasági okokból egy illetőleg több vezérlőrácsos vagy vezérlőrács nélküli izzókatódos csövet alkalmaznak. Nagyobb teljesítményű egyenirányítóknál többek között háromfázisú hídkapcsolást is alkalmaznak. Az egyenirányító 'berendezéseket különbözőképpen építik föl. Vannak például csőfoglalatok, amelyek keménypapír hidakra vannak szerelve, és a mindenkori cső fűtő- és vezérlő transzformátorai az alatt egy kereszttartóra vannak fölépítve. Ehhez járul még a rácsvezérlésű csöveknél szükséges zárófeszültség-egyenirányító, amely a mindenkori cső vezérlőrácsára mindig negatív zárófeszültséget ad. Erre szuperponálódik azután egy fázisában eltolható váltakozó feszültség, amely a mindenkori izzókatódás csövet gyújtja. Ismert elrendezések szerint a fűtő- és vezérlőtranszformátort közösen olajházban helyezik el, amikor is a csőfoglalat is ezen az elrendezésen van elhelyezve és a felépítés a feszültségpotenciálnak megfelelően támszigetelőkön vagy hasonlókon történik. Ilyen és hasonló elrendezés még számos van, de mindig kiderül, hogy vagy a felépítés valamelyik lemezen, vagy sávon laza, vagy pedig a feszültségpotenciálon levő transzformátorok olajtartályokban vannak elhelyezve, vagy pedig ha már „új technikát" alkalmaznak, akkor öntőgyantából készült támszigetelőre van a csőfoglalat szerelve. Minthogy mindinkább igyekeznek szabványosítani és teljesebb építőegységeket kialakítani, aminek elsősorban gazdasági kihatása van, a találmány szerinti kivitellel olyan csőegységet alakítottunk ki, amely minden hiányosságot, amely az ismert elrendezéseknél előfordul, kiküszöböl és gazdaságosabb elkészítési lehetősége következtében az egyenirányító berendezés árának csökkentéséhez lényegesen hozzájárul és ezenkívül a teljes egyenirányító felépítését áttekinthetőbbé teszi. A találmány abban áll, hogy közös alaplemezre két — célszerűen öntőgyantába ágyazott — fűtés és vezérlés céljára szolgáló transzformátor van szerelve és a vezérlő transzformátor a fűtőtranszformatorhoz képest a mágneses befolyásolás megakadályozása céljából 90°-kai elforgatva van elrendezve és mindkettő egyben támszigetelőkéni szolgál a transzformátorok szekunder-oldalain elhelyezett kereszttartó számára, amely viszont az izzókatódos cső csőfoglalata és egy rácsfeszültségegység felerősítésére szolgál. A rácsfeszültségegység ezen izzókatódos cső kifogástalan vezérlését biztosítja. Az alaplemezt tartó felerősítő csapok olyan hosszúak, hogy ez az egyenirányító-csőegységnek nevezhető szerkezeti egység egyben ezen felerősítő csapok segítségével az egyenirányító kereten vagy állványon elhelyezett kereszttartóra vagy szögvas-elrendezésre csavarozható fel. A primer- és szekundercsatlakozások ugyancsak öntőgyantába ágyazott hüvelyekhez vannak kivezetve és a szekunder-csatlakozások elrendezése oly módon van kiképezve, hogy a csőnek anódsapkája „mínusz" csatlakozópontként szolgál, míg a cső katódjával összekötött menetes csap képezi a „plusz" csatlakozási pontot. A találmány tárgyát egy példakénti kivitelen rajz kapcsán, részletesebben ismertetjük. Amint az 1. és 2. ábrából látszik, 1 alaplemezre van az öntőgyantába ágyazott 2 fűtőtranszformátor és hasonlóképpen ágyazott 3 vezérlő transzformátor felcsavarozva. A vezérlő transzformátor a fűtőtranszformátorhoz képest a mágneses befő-