148825. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alumínium villamosvezetők villamosvezetőképességének növelésére

Megjelent: 1961. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.825. SZÁM 40. b. 4—21. OSZTÁLY - DO-234. ALAPSZÁM Eljárás alumínium villamosvezetők vilíamosvezetőképességének növelésére Feltalálók: dr. Domony András, Pálovics Pál, Boczor E. István, mindhárman Budapesten A bejelentés napja: 1959. november 20. A kohóalumíniumból készült, keményre húzott villamosvezetékhuzalok elektromos vezetőképes­sége, illetve fajlagos ellenállása az utóbbi évek során nagymértékben javult. Ezt bizonyítja, hogy még korábban a világon átlagosan 28,74 Ohm. mm2 /km, vagy ennél is rosszabb fajlagos ellen­állású keményre húzott alumínium vezetékanya­got használtak, a közelmúltban pedig világ­viszonylatban a keményre húzott alumínium­drótoknak szabványokban előírt maximális fajla­gos ellenállása 28,4, illetve 28,6 Ohm. mm'2 /km volt. A legutóbbi években nyilvánult meg az a törekvés, hogy a keményre húzott alumínium­drótok elektromos mérőszámait tovább javítsák és ilyen módon kohóalumíniumból készült ke­ményre húzott drótoknál a fajlagos ellenállást 28,0 Ohm. mm2 /km érték alá csökkentsék. Az alumínium vezetékanyagok fajlagos villamos ellenállása — mint minden egyéb fémé is — részben a fémben levő szennyezők (fémes és nem­fémes adalékok) mennyiségétől és fajtájától, részint a keményre húzott vezetékhuzalok elő­állításánál használatos gyártástechnológiától függ. Közismert, hogy a fémes vezetékanyagok villamosvezető képességét elsősorban az alap­anyagban oldódó szennyezők mennyisége csök­kenti. Az alapanyagban nem oldódó kiválások, idegen fázisok a villamos vezetőképességet csak kevésbé rontják. Ismeretes továbbá, hogy az alu­míniumnak a kohófémben levő egyes szennyezők­kel szembeni oldóképessége részint többfajta ada­lék együttes jelenlétekor azoknak egymásra és az alumínium alapanyagra gyakorolt kölcsön­hatásától, részint a gyártás során az alumínium­fémmel közölt hőhatások nagyságától, részint az alakítás módjától függ. így pl. vas és szilícium, illetve titán és bór együttes jelenlétében binér és ferner fémes vegyületek keletkezése következ­tében csökken az alumínium alapanyagban oldott egyenes szennyezők mennyisége. Hasonlóan csök­ken az alapanyagban oldódó idegen anyagok mennyisége, ha a fém. a huzalgyártás folyamán csak olyan hőkezelési, illetve megmunkálási fázi­son megy át, amely az egyes fémes szennyezők vagy szennyező csoportok kiválásának kedvez es­nem segítik elő azoknak az alapanyagban történő oldódását (pl. a melegmegmunkálást követő 280— 320 C°-ú ún. szegregáló hőkezelés, illetve meleg­sajtolással szemben dróthengerléssel történő durvahuzal előállítás). Találmányunk szerinti eljárásnak az a lényege, hogy részint a) az alumíniumhuzalok gyártására olyan kohó­alumíniumot használnak fel, amelyben a villamos vezetőképesség szempontjából káros szennyezők — elsősorban a szilícium mennyisége — D,02— 0,10% közt mozogjon. A nagyobb tisztaságú fém szilárdsági értékeinek javítása pedig villamos vezetőképesség szempontjából a szilíciumnál elő­nyösebb tulajdonságú ötvözök (mint pl. Fe, Cu vagy Fe -4- Cu) adagolásával történjék; b) az alumínium alapanyaghoz adagolt kis­mennyiségű ötvözök segítségével csökkentsük az alumíniummal szilárd oldatot képező, a villamos vezetőképesség szempontjából hátrányos szennye­zők mennyiségét; c) a huzalgyártási technológiai folyamatoknak adott eljárás szerinti megválasztásával a legkisebb mértékre korlátozzuk az alumíniumban levő, a villamos vezetőképesség szempontjából káros szennyezők, illetve szennyező csoportoknak az alapfémben oldott mennyiségét. Az a) pont alatti cél elérése érdekében a talál­mány szerinti huzalgyártás nyersanyagát közvet­lenül a kohóban előállított 99,9%-os tisztaságú kohóalurnínium képezheti, melynek szilicium­tartalma 0,02—0,08% — előnyösen 0,05%-nál kisebb. A szilíciumban szegény fém szilárdsági tulajdonságainak javítására az anyaghoz 0,2—-0; 4% Fe-t, illetve 0,01^0,1% Cu-t ötvözünk. 0,05% Cu ötvözése a keményre húzott huzalok szilárdságát kb. 0,5 kg/mm2 »el, 0,1% Fe a szilárd­ságot kb. 0,2 kg/mm2-el növeli. Ezzel ellentétben az Si tartalomnak 0,15%-ról 0,05%-ra történő csökkentése a szilárdsági értékeket kb. 0,4—0,8 kg/mm2 -rel kisebbíti. A kisebb Si tartalmú fémek szilárdságcsökken-

Next

/
Oldalképek
Tartalom