148713. lajstromszámú szabadalom • Fűtőtest elektroncsövek indirekt fűtésű katódáihoz

Megjelent: 1961. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.713. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY - EE—705. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Fűtőtest elektroncsövek indirekt fűtésű katódáihoz Í Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T., Budapest Feltaláló: Túry Pál, oki. gépészmérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1959. október 15. Az indirekt fűtésű katódák egy aktív anyaggal ellátott azaz aktív anyag bevonatot hordozó, vagy ilyen anyaggal impregnált, vagy azt tartalékkamrában viselő katódtestből és a katódtest belső terében elhelyezett, magas olvadáspontú fémből álló fűtőtestből állanak. A találmány ilyfajta katódák fűtőtestjére vonatkozik. A fűtőtestet általában wolframból, vagy egyéb, szintén magas olvadáspontú fémből, mint pl. tantálból, réniumból, molibdénből stb. készítik és azt egyszerűen fonál formájában, vagy egyszeresen illetve többszörösen tekercselt állapotban alkalmazzák fűtőtestként. A fűtőtestet általában szigetelő bevonattal, mint pl. alumíniumoxiddal szokás bevonni. A jelenleg használatos, ily fűtőtestekkel ellátott elektroncsövek, különösképpen soros fűtésű elektroncsövek vizsgálatánál azt találtuk, hogy ezek fűtőtestjei a kellő, az újabb ipari és egyéb körű felhasználásinál mindinkább fokozódóan megkövetelt mechanikai ellenállással, és így a kívánatos hosszú élettartammal nem rendelkeznek, miáltal az ezek felhasználásával készült elektroncsövek — amennyiben azok különleges mechanikai igénybevételnek lesznek kitéve — a felhasználás közben idő előtt tönkremennek. Az ily célra szolgáló elektroncsövek ezért esetleg csak különleges konstrukciót igénylő, az elektroncső előállítását megdrágító megoldásokkal tehetők többé-kevésbé mechanikai szempontból ellenállókká. Találmányunk célja oly műszaki megoldás alkalmazása, melynek segítségével igen egyszerű eszközökkel, minden különösebb és költséges konstrukció alkalmazása nélkül, nagy szilárdsággal rendelkező fűtőtestek állíthatók elő elektroncisövek, számára, miáltal természetesen az elektroncsöveik, mint ilyennek is, mechanikai hatásokkal szemben kifejtett ellenállóképessége szintén igen jelentékeny mértékben növelhető. A találmányunk alapját képező elméleti megfontolásokat röviden a következőkben foglalhatjuk össze. Ismeretes, hogy ia vákuumtechnikai iparban -mind elektroncsöveikben és külső csöveikben, mind. izzólámpák területén is már hosszaibíb idő óta ún. gú fűtőtest céljára nem nagy kristályos, hamism nagyíkristály (másináven hosszú- vagy durvái kristály) szerkezetre vezető magas olvadáspontú (mint pl. wolfram) fémekből készített fűtőtestek, izzótestek illetve izzószálak (spirálok) nyernek felhasználást illetve alkalmazást. Ezek gyártási eljárásával számos —• itt tételesen fel nem soroland ó — szabadalom foglalkozik. Ezen általános alkialmazáí; alól kivételt képeznek a pl. adócsövekben felhasználásra kerülő izzókatódák, melyek tudvalevőleg nagy tórium tartalmúak és nem nagy kristályos, hanem kis kristályos szerkezetű wolframhuzalok, amelyek elektromemissziós sajátságai magas működési hőfoknál igen kedvezőek. Az ismert szakemberek előtt, hogy a nagykristályos szerkezetre vezető wolfram drótok olyan alapanyagokból készülnek, melyeknek azok gyártása folyamán tudatosan oly sajátságú hozaganyagok kerülnek hozzáadásra, melyek azoknak dróttá történő feldolgozása folyamatai alatt a drót anyagából gyakorlatilag úgyszólván teljesen eltávoznak. Az ily módon készült kész drótokban ily módon az eredetileg beadott hozaganyagok közönséges kémiai analitikai módszerekkel már alig kimutathatóak, csak ezred százalékot, vagy még ennél is kevesebbet kitevő mennyiségben maradnak csak vissza. Ismeretes az is, hogy az ily sajátságú hozaganyagok felhasználásával készült wolframdrótok — pl. izzólámpákba való beépítésük esetén — miután a lámpa első begyújtása után magas, úgynevezett riekrisztallizációs hőfokuknál magasabb hőfokra kerülték — nagy kristályos szerkezetűvé válnak és kedvezőbb szilárdsági sajátságokkal rendelkeznek, mint oly fonalak, melyek legyártásuk folyamán a huzalban nagyobb mennyiségben bennmaradó könnyen kimutatható hozaganyagokat tartalmaznak és rekrisztallizációs folyamatuk eredményeképpen kiskristályos szerkezetűvé válnak. Megjegyzendő.