148674. lajstromszámú szabadalom • Támasztó elem bányabiztosítás céljára

Megjelent: 1961. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.674. SZÁM 5. e- 1—11. OSZTÁLY — SchA—87. ALAPSZÁM Támasztó elem bányabiztosítás céljára Feltaláló: Hermann Schwarcz Kommanditgesellschaft, Wattenscheid. Német Szövetségi Köztársaság A bejelentés napja: 1960. március 15. Német Szövetségi Köztársasági elsőbbsége: 1959. március 18. A találmány olyan bánya biztosítás célját szolgáló kétrészes elemekre vonatkozik, amelyeknél az elem mindkét része csőalakúan van kiképezve és egymásban csúszik, és a belső rész egy vagy több a külső részen rögzített, hosszirányban el nem tolható gyűrű, úgynevezett szorítógyűrű segítségével, súrlódásos zárással megszorítható. Ilyen szorítógyűrűs támaszoknál rendesen, a külső rész végénél elhelyezett heveder képezi az összeköttetést a külső rész és az egy vagy több szorítógyűrű között. A szoritógyűrűk feszítésére egy horog szolgálhat, amely a szorítógyűrű elálló végén helyezkedik el és amelyben egy ék oly módon van vezetve, hogy a szorítógyűrű végeit összehúzza. A találmánynak az a célja, hogy ilyen két egymásban csúszó csőből álló támasztó elemnél lehetőleg kevés el nem veszíthető egyes alkatrészből álló felépítést tegyen lehetővé, a kezelését leegyszerűsítse és erőteljes kivitele által megbízható működést biztosítson nehéz feltételek mellett a föld alatt is. Egy támasztó elemnél, amelynél két cső alakú rész egymásban csúszik és a belső rész egy vagy több szorítógyűrű segítségével súrlódásos zárással megszorítható, amikór is a külső csőrész egyik végén elhelyezett heveder képezi a külső rész és a szorítógyűrű között az összeköttetést, a találmány értelmében a hevedert a szorítógyűrűk egyik végével mereven összekötjük és egyidejűleg alátámasztásként képezzük ki az ék számára, amelynek segítségével a szorítógyűrűiket feszítjük. Az összekötő heveder, amelynek • belső felülete hengerpalástrészt alkot, közvetlenül, vagy pedig 'a szorítógyűrűk szilárd végeinek közbeiktatásával előnyösen a támasztó elem belső részére fekszik fel. A szorítógyűrű szabad vége, amely szorítógyűrű tehát a hevederrel való összeköttetési helytől kiindulva a támasz cső alakú belső részét körülfogja, érintőlegesen eláll a belső résztől és a találmány továbbfejlesztéseként az összekötő heveder egy oldalfelülete előtt fekszik. A haránték számára kiképzett bedugónyílás erre az oldalfelületre merőleges. Hogy a szabad szorítógyűrűvégnek az összekötő heveder oldalfelületéről való leemelését megakadályozzuk, az oldalfelületen szöglet vagy horog alakú tartó tagok vannak elrendezve, amelyek a szorítógyűrű szabad vége fölé nyúlnak; ezeknek a tartótagoknak alsó részei a szorítógyűrűk szabad végein levő vízszintes réseken keresztül nyúlhatnak. A rajzon a találmány szerinti támasztó elemnek egy kiviteli példáját ábrázoljuk, mégpedig: az 1. ábra a támasztó elem összekötőheveder felőli nézetét mutatja, a 2. ábra a támasztó elem középső részének nézete az 1. ábrán levő II nyíl irányából nézve, nagyobb léptékben, a 3. ábra, a 2. ábra III—III vonalának megfelelő vízszintes metszet az alsó szorító gyűrűn keresztül. A támasztó elemnek 11 talppal ellátott 10 külső részében 13 fejjel ellátott ugyancsak cső alakú 12 felső rész csúszik. A felső és alsó részek elfeszítése 14 és 24 szorítógyűrűk segítségével történik. A 10 külső rész felső végére 20 összekötő heveder van helyezve, és hegesztés útján azzal összekötve. Hasonló módon van a 20 összekötő heveder a 10 külső rész és a 14 alsó szorítógyűrű között fekvő 21 támasztógyűrűvel, valamint a 14, ill. 24 szorítógyűrűk 15 és 25 belső végeivel öszszekötve. A szorítógyűrűk 16 és 26 szabad végei, amelyek a 12 belső résztől érintőlegesen elállnak, a 20 összekötő heveder 22 oldalfelülete elé nyúlnak. A 17 és 27 vízszintes nyílásokon keresztül 18 és 28 harántékek vannak vezetve, amelyekkel a szorítógyűrűk feszítése történik. A 22 oldalfelületen szöglet alakú 19 és 29 nyúlványok találhatók. Ezeknek a szögleteknek alsó szára a szorítógyűrűk 16 illetve 26 szabad végeiben levő megfelelő vízszintes 30 nyílásokon keresztül vannak vezetve. A 31 peckek 18 és 28 ékeket ,17 és 27 nyílásokban elveszíthetetlenül tartják. A támaszok elhelyezésekor először a 12 támasz felsőrészt kihúzzák és a 13 fejet a fedűhöz szorítják. A 18 és 28 ékek behajtásával azután 14 ill. 24 szorítógyűrűket megfeszítik és ezzel a besüllye-