148627. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés felszín alatti talajszerkezetek felszíni elektromos kutatására irányított áramtér útján

Megjelent: 1961. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.627. SZÁM 21. g. 29—35. OSZTÁLY — KO—1396. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás és berendezés felszín alatti talajszerkezetek felszínj elektromos kutatására irányított áramtér útján Kőolajipari Tröszt és Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki és Földmérőmérnöki Kar, Sopron Feltalálók: Kőolajipari Tröszt: Barlai Zoltán oki. gépészmérnök, Márföldi Gábor oki. elektromérnök, dr. Scheffer Viktor főgeofizikus Nehézipari Műszaki Egyetem: Csókás János egyetemi tanár A bejelentés napja: 1959. május 13. Felszín alatt talajszerkezetek kutatására több­féle felszíni elektromos mérési módszert és mé­rőberendezést dolgoztak ki. Ezek egy része a Föld­ben keletkező természetes elektromos teret, más része a talajban mesterségesen létesített teret használja fel. Mesterséges teret konduktív, vagy induktív úton lehet létesíteni. Konduktív úton vezethetünk a talajba egyenáramot vagy váltóáramot, így van­nak egyenáramú és alacsony, hang-, vagy nagy frekvenciás elj árasok. Az egyenáramú és az alacsonyfrekvenciás mé­rési módszerek egy részénél a felszín alatti föld­tani szerkezet kutatása elektromos fajlagos ellen­állás meghatározás útján történik. Ilyen fajlagos ellenállásmérő módszerekből és berendezésekből több fajta ismeretes. Véges távolságban elhelyezett áramelektródás ellenállásmérő eljárások pl. a szimmetrikus Wen­ner—Gish—Rooney módszer két áram- és két mé­rőelektródával; a Schlumberger-féle négy elektró­dás eljárás; a Lee-féle, ötelektródás módszer; stb. Ismeretesek, még olyan eljárások is; melyeknél az egyik áramelektróda gyakorlatilag végtelen tá­volságban van. Az előbbiekhez hasonló mérési eljárást és erre szolgáló berendezést ismertet a 141044. sz. magyar szabadalom is. A talaj látszólagos és az egyes rétegek valódi fajlagos ellenállásának meghatározására kidolgo­zott mérőberendezések közül megemlíthető a Schlumberger-féle potenciométer, a Megger be­rendezés, a Lee-féle „geoskop", melynél a poten­cióméteren közvetlenül a látszólagos fajlagos el­lenállás számszerű értéke olvasható le. Ezen módszerek és műszerek lényegüket tekint­ve hasonló módon egy felszínen elhelyezett áram­bevezetési és egy áramvisszavezetési ponton ára­mot vezetnek a talajba és két vagy több mérő­elektróda között megmérik a bevezetett áram által keltett potenciálkülönbséget. Az áram be- és visz­szavezetőpont közötti távolságot növelve az áram­tér behatolási mélysége is nő, ezáltal a mérőpon­tok között keletkezett potenciálkülönbséget a mé­lyebben fekvő rétegek fajlagos ellenállása a beha­tolástól függően befolyásolja. A mért potenciál­különbségek és a tápáram erősségének ismereté­ben az elektródák geometriai helyzetét figyelem­bevevő meghatározható az altalaj átlagos ún. lát­szólagos fajlagos ellenállása. Az elektródatávolsá­gokat megfelelően változtatva több mérés alapján következtetni lehet az altalaj rétegződési viszo­nyaira. A fentiekben jellemzett felszíni ellenállásmérő módszerek közös sajátsága, hogy a mért látszóla­gos fajlagos ellenállás és az altalaj egyes rétegei­nek valóságos fajlagos ellenállása közötti kapcso­lat igen bonyolult. A mérési eredmények a gya­korlatban előforduló esetek jelentős részénél földtanilag nem értelmezhetők kellő biztonsággal. Lényeges közös tulajdonságuk az említett eljá­rásoknak az is, hogy a vizsgálati mélység nem ad­ható meg pontosan, mivel a talajba vezetett áram behatolási mélységét az esetleg előforduló ellen­álláskontrasztok lényegesen befolyásolják, a kü­lönféle f. ellenállású rétegek egy homogén közeg­hez viszonyítva eltorzítják az elektromos poten­ciáleloszlást. A jelen találmány szerinti mérési eljárásnál a talajba vezetett mérőáram egy további áram, az úgynevezett terelőáram. talajba vezetésével meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom