148622. lajstromszámú szabadalom • Önműködően változó áttételű fékszerkezet

Megjelent: 1961. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.622. SZÁM 63. c. 51—57. OSZTÁLY — IA—391. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY önműködően változó áttételű fékszerkezet Ikarus Karosszéria és Járműgyár Feltaláló: Varga Papp József oki. gépészmérnök A bejelentés napja: 1960. március 18. Járműveknél mechanikus fékrendszerek áttéte­lének meghatározása igen gyakran nehézségekbe ütközik különösen akkor, ha a jármű nagy súlya a fékrendszer hatásos működtetéséhez, olyan nagy munkabefektetést igényel, amely már erősen megközelíti az általános emberi teljesítőképesség felső határát. Különösen fennáll ez a kézifék hasz­nálata esetén. Az eddig alkalmazott fékműködtető szerkezetek, különösen kézifékek, nem tették lehetővé az em­ber által kifejthető munka ilyen nagymérvű ki­használását. Ennek oka az, hogy az alkalmazott áttételek működés közben, vagy egyáltalán nem, vagy csak elhanyagolhatóan kis mértékben, eset­leg két automatikus fokozatban változtak. A fékszerkezetek működtetéséhez szükséges erő, nem állandó, — hanem a fékműködtető szerkezet elmozdulása függvényében növekvő jellegű, — ezért nem lehetséges az előzőekben említett, eddig alkalmazott rendszerekkel az emberi munkát op­timálisan befektetni, a fék, különösen a kézifék működtetésére. A találmány célja, hogy valamely jármű fék­rendszerének működtetésénél az áttétel úgy vál­tozzék, hogy az lehetővé tegye az emberi munka optimális befektetését. Ennek elérésére az áttéte­leket nagy határok között kell változtatni foko­zatmentesen, éspedig oly módon, hogy az elmoz­dulás függvényében úgy változzék az áttétel, hogy a működtető kézi- vagy láberő igen hamar elérje a. megengedhető maximális értéket és az elmoz­dulás során közel állandó maradjon. A találmány tárgya egy olyan működtető szer­kezet, amely a kézi- vagy láberő, — továbbiakban működtető erő (Pm ) — segítségével közvetlenül, vagy közbeiktatott áttétel után, fokozatmentesen növeli a módosítást, a szükséges mértékben. Az így megnövelt erő, —• továbbiakban fékező erő (P/) — hat a járműkerekek fékező szerkezetére közvetlenül, vagy esetleg közbeiktatott áttételen keresztül. Az 1. sz. ábrán az a diagram látható, amely jel­lemző általában a járműkerekek fékszerkezetére és ismertnek tekinthető; a fékező erőt ábrázolja, az ott szükséges elmozdulás függvényében. 2. sz. ábrán az a diagram látható, amely az op­timális munkabefektetést jelenti; a működtető erőt ábrázolja az ott megvalósítható elmozdulás függvényében. A két munka-diagramból minden helyzethez meghatározható az egyensúly feltételezésével a szükséges áttétel. A két diagram által meghatáro­zott munkaterület természetesen, meg kell, hogy egyezzék, a veszteségektől eltekintve. A 3. sz. ábrán a működtető szerkezet két meg­oldása látható. Működésük a következő: Pm erő hatására az 1 és a 2 vonóelem erőt gya­korol a 4 fejrészre, amely elmozdíthatóan van ágyazva a 3 kényszerpályán. A 3 kényszerpályá­hoz van csuklósan erősítve az 5 vonóelem, amely­ben már a P/ erő ébred. Amikor Pm erő eléri az optimális értéket, 2 vonóelem merőleges kell, hogy legyen 3 kényszerpályára, annak érintkezési pont­ján. Pm erőt kis mértékben megnövelve, a szerke­zet elmozdulása következtében megszűnik a me­rőlegesség; az így kis mértékben megnövelt Pm erőnek kényszerpálya irányú összetevője a 4 fejet elmozdítja, amely így beáll az újabb egyensúlyi helyzetbe, biztosítva a szükséges áttételt, és az eredeti Pm erőt. A 3 kényszerpálya alakját és hosszát, valamint a 2 vonóelem helyzetét és mé­retét az 1. és 2. sz. diagramok alapulvételével kell meghatározni. A 4. sz. ábrán látható az a megoldás, amelynél az áttételváltozás vezérlését P/ erő végzi. Szabadalmi igénypontok: 1. Önműködően változó áttételű fékműködtető szerkezet különösen nehéz gépjárművek számára, azzal jellemezve, hogy a vonóelem csuklósan ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom