148614. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamos kondenzátorok hermetikus lezárására

Megjelent: 1961. október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.614. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — Hl—116. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás villamos kondenzátorok hermetikus lezárására Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Gyalog Pál tudományos munkatárs, Budapest, Katona János laboratórium vezető, Budapest, Hajdú Ferenc tudományos osztályvezető, Budapest, Wollitzer György tudományos segédmunkatárs, Budapest, Strausz Tamás tudományos gyakornok, Budapest, Hegyi Ferenc mechanikus, Budapest A bejelentés napja: 1960. május 2. Az elektromos kondenzátorok, különösen elektrolit kondenzátorok ma legjobban elterjedt formáinál, a kondenzátortekercset fémházban helyezik el, melynek nyitott végét gumi és bakelit lapokkal, vagy műanyag testtel és gumigyűrűvel zárják le, peremezés segítségével. A kondenzátortekercs fegyverzeteit a zárólapon, vagy zárótesten átfúrt lyukakon átmenő szegecsek kötik össze, a kívül elhelyezett forrfülekkel, vagy kivezető huzalokkal. A tömeggyártásban úgy a ház peremezése, mint pedig a kivezető szegecselése, jelentős selejttel jár, a kondenzátor tökéletlen lezárása, elektrolit folyás, vagy párolgás bekövetkezése miatt. A tökéletlenül lezárt kondenzátorból utólag formálás, vagy az üzemeltetés alatt, elektrolit szivárog ki a peremezésnél, vagy a kivezető szegecsek mentén. Ez nemcsak esztétikailag kifogásolható, hanem a kondenzátor korai tönkremeneteléhez is vezet, korrózió, túlmelegedés vagy kiszáradás útján. Ismeretes az is, hogy a fegyverzetek kivezető fülének és a szegecsnek érintkezési helyén, elég gyakori a korrózió, amit az itt lezajló elektrokémiai folyamat okoz. Az elektrokémiai folyamat az ismert galvánelem képződés folytán jön létre. A jelenlegi formánál, a kondenzátortekercsek beépítése meglehetősen körülményes, sok kézimunkát igényel, a műveletek nehezen gépesíthetők. A tökéletes lezárást nem oldja meg a 1,023.824. sz. német és a 1,182.984. sz. francia szabadalmi leírásban megadott eljárás sem, mivel a kondenzátorház nyitott a szigetelőtárcsa feletti belső lezárandó térfogatába öntött műanyag, vagy bitumen, természetes zsugorodása révén repedezések keletkeznek, ami a lezáróanyagnak a fémháztól való elválásában szokott legtöbbször megnyilvánulni. Így, a vázolt hibaforrások továbbra is fennállnak. A problémát a találmánybeli eljárás oldja meg. A találmány lényege az, hogy a kondenzátorházat nem előre elkészített lappal vagy testtel zárjuk le, hanem a fémhez jól tapadó műgyantával oly módon, hogy az úgy kívülről, mint belülről teljesen hermetikusan zárjon. Ebben az esetben, a fémház kívül levő gyantarésze, a természetes zsugorodás alkalmával abroncs szerűen szorítja a fémházat és biztosítja a tökéletes zárást. Az ilyen lezárási módszer alkalmazható kis és nagyméretű kondenzátoroknál. A rajz a találmány példaképpeni kiviteli alakját ábrázolja. Az 1 ónozott vörösréz huzalt (forrcsúcsot) a 2 helyen ponthegesztéssel vagy zömítéssel kell a 3 anód ill. katód kivezetéssel összekötni az 5 gyantatest belsejében, a mechanikai szilárdság biztosítása végett. A (8) kondenzátortekercs és 7 szigetelőtárcsa 4 kondenzátorházba való behelyezése után a fémház 6 peremét hullámosítjuk Az így elkészített kondenzátor házra helyezzük az öntőformát, majd kitöltjük műgyantával. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás elektromos kondenzátorok pl. elektrolit kondenzátorok hermetikus lezárására, azzal jellemezve, hogy a kondenzátorház nyitott végét öntőgyantával úgy zárjuk le, hogy a gyanta egyrészt teljesen kitöltse a ház szigetelőtárcsa feletti belső szabad térfogatát, másrészt a kivezetésre szolgáló huzal és forrfül összeerősítés az öntőgyantába kerüljön, továbbá a gyanta kívülről is körül vegye a házat. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatos!tási módja azzal jellemezve, hogy öntőgyantának epoxi ill. poliészter gyantát alkalmazunk, melyek a fémekhez jól kötnek.