148570. lajstromszámú szabadalom • Biztosítóaljzat szigetelőcsövs vagy lamellás olvadóbiztosítókhoz, főként híradástechnikai célokra

Megjelent: 1961. október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.570. SZÁM 21 c. 68-72. OSZTÁLY — OI—37. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Biztosítóaljzat szigetelőcsöves vagy lamellás olvadóbiztosítókhoz, főként híradástechnikai célokra Orion Rádió és Villamossági Vállalat, Budapest Feltaláló: Nagy Ervin oki. gépészmérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1959. október 13. Gyengeáramú, főként a híradástechnikai készülékekben alkalmazott olvadóbiztosítók helyes működése és az olvadóbetétek könnyű cserélhetősége elsősorban a biztosítóaljzattól függ. Minthogy a biztonsági előírások igen szigorú követelményeket támasztanak e tekintetben, ezért a jó villamos érintkezés és egyszerű betétcsere biztosítása érdekében az aljzat érintkezőrugóinak kiképzése általában az 1. ábrának megfelelően, vagy hasonlóan történik. Az ilyen rugó készítéséhez azonban kevésbé előnyös kivágószerszám és több lépéses hajlítószerszám kell, a saj toláskor meg viszonylag sok a hulladék. A rugó pedig, a hajlítások következtében, viszonylag gyorsan fárad, ami viszont gyenge, vagy bizonytalan érintkezéshez és így melegedéshez, végeredményben hibás működéshez vezet. Tehát az ilyen kiképzésű rugó idővel éppen ama fokozott követelményeknek nem tesz eleget. Jelentősen kedvezőbb megoldást nyújt az e találmány szerinti elrendezés, amelynek egy példakénti kivitele a 2. ábrán látható. A megoldás lényege az, hogy az érintkezőrugó nincs hajlítva, így elmarad anyagának deformációja, ami az idő előtti kifáradás oka, továbbá, az érintkezőrugó keresztmetszetének maximális tehetetlenségi nyomatékára van igénybevéve, ami például egy 1:3 oldalarányú téglalap-keresztmetszet esetében, hajlító igénybevételnél, 9-szeres inercianövekedést eredményez az 1. ábrának megfelelő megoldáshoz képest, azaz kevesebb anyaggal jóval nagyobb rugónyomas érhető el tartósan, végül a rugó öntartó, semmiféle kötőelemre, vagy külön rögzítő műveletre sincs szükség. A 2. ábrán látható kivitelnél a szigetelőanyagból, pl. papírbakelitlemezből készült —1— alaplemeznek a 4. ábrán látható keskeny kivágásaiba helyezzük be a —3—• érintkezőrugókat, amelyeknek alakját a 3. ábra mutatja. A —3— érintkezőrugókat felső kivágásuknál kissé összenyomva csúsztatjuk be az —1— alaplemez kivágásába, forrfüles végükkel előre úgy, hogy a —3— rugók, elengedésük után oldalcsípésüknél pattanjanak be az —1— alaplemez keskeny kivágásaiba, amelybe lazán fekszenek be, anélkül, hogy kieshetnének, illetve a —2— olvadóbetét behelyezésekor, amelyet felülről nyomunk be, a —3— rugók szabadon tágulhassanak, az —1— alaplemezbe való ütközés nélkül. A —2— olvadóbetét fémkupakjai az —1— alaplemeznek a 4. ábrán látható széles kivágásaira fekszenek rá, így a —3— érintkezőrugók és a —2— olvadóbetét szabadon beállhatnak a legstabilabb kölcsönös helyzetükbe. A —3— érintkezőrugók példakénti kivitelénél a csatlakozó vezeték a 3. ábrán feltüntetett forrfülnél forrasztással köthető be. Ha ide szemet képezünk ki, csavarkötés is alkalmazható. Az érintkezőrugók kivágásának megfelelő módosításával lamellás biztosítóbetétekhez is alkalmazható ez az aljzat. Szabadalmi igénypontok: 1. Biztosítóaljzat szigetelőcsöves, vagy lamellás olvadóbiztosítókhoz, főként híradástechnikai célokra, amelyet az jellemez, hogy az olvadóbetétet befogó érintkező-tartók lemezből kivágott, hajlítás